Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

- 34 A FONÓ MINT RÉGI MÜ3SKAMÓD» "Felnyott egy fa, de nám a maga tövibe, Reászáll egy madár és csipegetyi De nam a maga begyibe." /Delbükkal ja.Bogács/• "Van egy kis fa aóga nékül, Madaór raaszaall szaórnya né Ml, Csipegeti szaója nékül.

f

* /Cserehát« Martonyi/. A nép játékos képzelete igy festi a fonást. Az a fa, mely áll magában töve nélkül, ága nélkül, a guzsaly; a madár, mely reászáll és csipegeti szája nélkül - nem a maga begyibe, hanem a szöszt csipkedi az orsóra, a fonogató asszony vagy lány fürge keze« így él a fonás „játékos képe találós mesékben a borsodi öregek ajkán is,, a régi társas munka sok-sok emlékét idézve fele A fonás ősi női munka• A férfiember szerepe az eszközök elkészítése• Fonni férfiembernek sohasem illett«. Aki férfi létére guzsaly talpára ült, s fonogatott, könynyen tréfa tárgya lett«. Az asszonyok, lányok Borsodban is kifigurázták. Azt mondták rá, hogy "elfonja a bajuszát", "elpödri a bajuszát", nem is fog az kinőni soha« A kézimunka történetében a kézifonás sokáig ugy jelentkezett, mint ősidők továbbfolyt

atódása» A történelem folyamán évszázadok hosszú során át minden népnél, nemzetnél megmaradt női munkának, mégpedig mind az uralkodók, mind a dolgozok társadalmában. A munka méreteiben és társas jellegében azonban különbség volt»