Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

-14­harmat gyakran éri /SzárazvöÍgy/, ahol a kender a harmatot könnyen a "nádjába veszi"o A könnyű talajú földeket dicsér­ték mindé go Lehetőleg laza, kissé homokos talajba vetettek, a jó "parazsas" földet keresték /Bükk-környék/. Kedvelték a fekete földet is, sőt, a kőporos talajjal is beértéks a délbükkségiek igy dicsértéks "jóu vét, mer sok virágos" nyőütt benne»" Csak erősen kellett trágyázni, hizlalni«, Az agyagos földdél már nehezebben boldogultak, erősebben, gyak­ran kellett lázitani nemcsak szántással, de gyakran kapál­gatással is» - A jóminőségü földet, bármit is termeltek benne, igy szokták dicsérnii "jaj, ez a főd olyan, akar a kenderfőd", "beulen® kenderfődiiek"« A megnövelésre mindig sokat adtak * "Meg kell ad­ni a módját!" "Jól szántott, Jól trágyázott kénderfődből lett a hosszú gatya I" Legalább kótszasi /őszi és tavaszi/, de igen gyakran háromszori /egy őszi és két tavaszi/ szán­tást forditottak ráo A Hernád m^tén a szántáson kivül még megkapálják ma is azt a kicsit, amihez ragaszkodnak» A Tisza mellékén, Délb®rs:idbar. gyakran felásták a kender­földet O A föld megforgatásának célja elsősorban a lazitás. "Olyan porhanyós legyek a főd, akar a liszt«" De a szán­tással, kapálással, ásással való átforgatás tisztította is a földet a folyókától, a kender egyik legnagyobb el­lenségétől o "A folyókát tirhitani kell, máskülönben le­húzza a kender szálát". Trágyának a legjobb minőségűt használták, és használják ma is, ahol még vetnek» Legmegfelelőbb a tyuk­trágya, melyet egész télen át szoktak gyűjteni© A vetés előtt ezt szokták ráperzselni /porzsolni/ a "félvékás" vagy »vékás» földre.* Jól bevált mindég az érett disznó­• i ———i ,• i ii j i r m HJIII'J.,,1 Az elvetett kendermag mennyisége szerint mérték a föl­deket *

Next

/
Thumbnails
Contents