Lajos Árpád: Borsodi fonó (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 3. Miskolc, 1965)

keztetője a század eledén még teljes virágzásában élt kendermiivel esnek* Kenderföldek* A kender igényes növény» Jó minőségű, és gondosan megdolgozott föld kellett hozzá mindég© Borsod területe, különösen a déli rész, éghajlatánál, talajviszonyainál fogva egyike a 1 eg alkalmasabbaknak * A Hegyalja, az Aba«» uj-zempléni Hegyköz tájai már szegényebbek« Az itt lakó népek azonban annyira szerették a kendert, hogy nem tudtak lemondani róla, szükség is volt rá, ezért a távolabbi tájakról /Bodrogköz, üiszamellék, Sajo-vclgy/ szerezték be vagy bevásárlással, vagy munka fejében» Mint az országban mindenütt, Borsodban is, a régi földek ugy voltak kijelölve, hogy a vetésforgókon kivül estek» Állandó használatukat igazolják a szokásos "Kenderföld" - "Keriderfőd" /"Eenderhát" ~ délborsodi Tiszamellék-, »»Ken-* dea&fő.

w - északnyugati Borsodban a Hangony-naelléken "Kefiderszsr"~a Bodrogközben/ <3ülőelnevezések

0 E kenderföldéken családonkint, hadankint osztoztak meg» A nyomásos gazdálkodás megszűnésével a kenderföldek egyre inkább csak névleg szerepeltek, a tagositás és a mezőgazdaság szocializálása, sőt, az épitkezések uj üteme megváltoztatta a régi arculatot» A w

kenderf öldeken" kalászosak, kapások teremnek, sőt, sok helyt be is épitették őket« Ma már csak ritka és elszórt területeken, háztáji kapások, konyhakerti vetemények szélein- s nagyon ritka esetekben a régi kenderföldek mesgyéin •- vetnek. A jó kenderföld három feltételét a föld fekvésében, a talaj minőségében s a megmunkálásban fogalmazza meg a nép» Lapos föld kell a kendernek, "vizjárta", de nem túl nedves föld /Tisza-vidék/, "rétfődek" /Bodrogköz/, "ajjf ődek" /Cserehát/» Az északbörsódiak hangsúlyozzák, hogy a dombos helyeket nem szereti a kender, a "lápákon" a "dombalja fődeken" terem meg legkönnyebben /barkóság/, ä "vőgyes helyeken*

1 érzi jól magát /Hernád-vidék/, az "aljban" szeret élni, ahol a