Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

BETLEHEMES PÁSZTORJÁTÉKOK ]. A szereplő személyek rendesen 12—14 éves fiúgyere-^ kek, akik felső ruhájuk fölé felöltik apjuk vagy idősebb testvérük egyik fehér vászon ingét s azt derekukon szíjjal vagy madzaggal összekötözik. A játszó személyek: egy Püspök, egy Tündér, Maxus juhász, az öreg juhász és a tarisznya hordozó. Fejüket kemény papírból készített cifra süveggel födik. A Tündéré és Maxusé nagy, magas hengeralakú szokott lenni, körülaggatva különféle színű papírláncokkal, a Püspöké pedig hasonló a püspök süvegéhez, melynek a tetejére rendesen egy nagy aranycsillagot ragasztanak. Az öreg juhász kifordított ködmönt ölt magára s hogy külseje a szerephez illöleg megfelelő legyen, arcát kenderkócból készített bajusszal, szakállal látja el, fejét pedig fekete báránybőr sapka vagy ütött-kopott rossza kalap födi, mélyen a szemére húzva. A gyertyácskákkal kivilágított tornyos betlehemet a Püspök hordozza a nyakába akasztott szíjnál fogva. A Tündér és Maxus öltözetét egyegy csörgős bot egészíti ki, a tarisznyahordozónak pedig, aki a maga rendes ünneplő öltözetében követi a többit, egy vászon tarisznya van a nyakába akasztva, melybe az ajándékul kapott ételfélét (kolbászt, tojást, szalonnát stb) gyűjti. A pásztorjáték a következőleg folyik le: Püspök (belép betlehemmel s üdvözli a ház népét): Dicsértessék a Jézus Krisztus! s leteszi a betlehemet az asztalra. Maxus (közvetlen a püspök nyomában halad, s megállva mellette, mondja): Juhaim kosaim erdőbe szaladtak, Dühös farkasok rám rohantak. Később, hogy engemet szét nem szaggattak, Adjon Isten sok juhot az én aklamba. Hanem csitt, csitt! Valaki dobog én utánam. Erre belép a Tündér s így szól: Hej, hej, hej! De szép szót hallottam, Soha életembe olyat nem hallottam, :,0