Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Toronyét, Boronyát mind összejártam. Hanem csitt, csitt! Valaki dobog én utánnam. Ekkor bejő az öreg: Micsoda, micsoda lárma esett köztetek, Talán a házigazdának valamit vétettek? Püspök: nem, semmit. öreg: No azért, mer' ha felemelem gyertyánfa botom végit, akkor tik sem ismeritek a veresbornak a színit. — Dicsértessék a Jézus Krisztus! Ezzel én nem gondolok, egy kissé ledőlök. (Lefekszik a földre.) A többiek ezalatt együtt éneklik: Mennyből az angyal Lejött hozzátok pásztorok, pásztorok, Hogy Betlehembe sietve menve Lássátok, lássátok. Istennek fia, ki ma született Jászolyba, jászolyba, Ö leszen néktek üdvözítőtök Valóba', valóba'. Elmennek négyen köszöntésére Botokkal, botokkal, Visznek kezökbe szép, ajándékot Magokkal, magokkal. Egyik visz bárányt, a másik juhot Harmadik tejet, negyedik sajtot. Hallod pajtás, Üj hírmondás, Angyalok énekelnek, Pásztorok örvendeznek, Űj királyunk van! Ezután Maxus és a Tündér csörgő botjaikra ülve, körüljárják a földön heverő öreget, miközben a következő verset éneklik: Pásztorok, hol vagytok? Talán mind alusztok? Gyorsan, frissen keljetek, Reám figyelmezzetek. Pásztorok, pásztorok, Jól tudjátok mit mondok, Világosság fényeskedjen reátok. Erre a Püspök megcsendíti a betlehemben lévő csengettyűt s odaszól az öreghez: Glória! Hallod pajtás, gomolya! öreg: Az öregapád se hallotta. Püspök: Glória! Hallod pajtás, kórét hínak kaszálni. 4* 51