Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Besoroztak engem katonának, Pedig engem sok lányok sajnálnak, A sok közül egy sír keservesen, Zokogástól nem szólhat szívesen. Ne sirassál csárdás kis angyalom, Várd meg azt a harminchat hónapom, Ezerkilencvenöt nap van benn«

1 Ha megvárnád, igaz szíved lenne, (Apátfalva, 1893.) 15. A kassai nagy kaszárnya sárgára van befestve, A belseje apátíalví legényseggel van tele. Minűen szemre zsebKenaö van taíkarva, Ki babálját, ki rózsáját siratja. Állj meg kislány, barna kislány, beszédem van tevéled, Azt akarom megkérdezni, szeretsz-e még engemet? cjonöolsz-e még szavaidra, mit mondtál Mikor reám forró csókot osztottál? (Apátfalva, 1893.) 16. Apátfalvi hatvanöles utca, Kis pejlovam szalad végig rajta, szaladj lovam, szaladj utoljára, Majd elmegyünk nagy Németországba. Kis pej lovam, kesely a négy lába, Térdig állott a fekete sárba. Szenvedj lovam, szenvedj a hazáért, En is szenvedek egy szép kislányért. (Apátfalva, 1893.) 17. Bukovina végig-végig kavicsos^ Azon sétál az aradi főorvos, Főorvos úr szépen kérem, ha lehet, Ne sorozza be az én kedvesemet. Bukovina híres város, kaszárnya, Fogoly madár szállott az ablakára, Fogoly madár azt énekli, dalolja: Árva kislány, kinek nincsen babája. (Apátfalva, 1893.) 127