Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

18. Szárnya, szárnya, szárnya a fecskének, Jobb a lánynak, mint a menyecskének, Mert a lánynak nincs semmire gondja, De az aszonyt a sok bánat nyomja. Szárnya, szárnya, szárnya a madárnak, Fáj a szíve sok édesanyának, Fáj a szíve sok édesanyának, Mikor fiát viszik katonának. Szárnya, szárnya, szárnya a verébnek, Fáj a szíve sok szegény legénynek, Fáj a szíve sok szegény legénynek, Mikor bakkancsát fűzik szegénynek. Szárnya, szárnya, szárnya a libának, Nincsen párja a magyar huszárnak Híre is van, amerre csak járna'.:, Hogy nincs párja a magyar huszárnak. Szárnya, szárnya, kaszárnya eleje, Abban van a legénység eleje, Abban van az én kedves galambom, Ki-kinéz a kaszárnyaablakon. (Apátfalva, 1893.) 19. Lányok, lányok, ti ballai lányok, Közületek csak egyet sajnálok, Ha az az egy piros rózsa lenne, Mindig csak a kalapomnál lenne. Bíró, bíró, te ballai bíró, Vágja M a ikét szemed a holló, Nem vétettem soha a kutyának, Mégis besoroztál katonának. (Ballá, 1893.) 20. Ez a kislány, barna kislány, korsót visz a karján, Utána megy magyar huszár, piros pej paripán. „Megállj kislány, barna kislány, adjál nekem vizet Megitatom kis pej lovam, aztán megölellek." „Nem kell engem megölelni, nem vagyok én dáma Én vagyok az édesanyám legkedvesebb lánya". (Ballá, 1893.) 128