Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

ADOMÁK l. A hevesmegyei Szarvaskőn kántor választás volt 191 ... ben. A pályázó kántorok a choruson, a választó palócok pedig lenn a templom padjain foglaltak helyet. Az elnöklő esperes odaszól a pályázókhoz, hogy valamennyien, sorban énekeljék a „választottak gabonája" c. egyházi ének első versét. Arra a padban ülő palóc atyafi ódáiba böki a másikat és azt mondja: — Laádd-e koma, meég me'sse fogadtuk a kantort, oszt ma'jis tanijja ja pap, hogy válogassák a gabonába. (Uppony, 1912) 2. Egyik jámbor palóc, hogy utat csináljon körmenet alkalmával a papnak, rákiált az előtte tolongó népre: — Félre, félre, b... om a jussát tirhuljatok! Itt gyün a pap a szentséggel! A pap iszonyúan megbotránkozik a palóc kifakadásán s behivatja magához és jól leszidja. A palóc meg ilyenképpen mentegetodzik: — Hát megbocsássa nekem azt az Úristen! A pap mérgesen ráfeleli: — Bolond volna, ha megbocsájtaná! (Uppony, 1912) 3. A mikófalvi rezesbanda pikulása valamikor egy Puka nevű kerékgyártó volt, aki párbérért tartozott a plébánosnak. Puka fizetni nem tudott, a pap meg lefoglaltatta nála a rezesbanda pikuláját. Találkozik Pukával a palóc s kérdi tőle: — Hát sógor elvitték párbérbe a pikulát? — El a'! — Hát osztég tudja-e mi újság? Ezután már nem úgy mondja a pap, hogy „Per ominia secula seculorum!" — Hát hogy? — Hát úgy, hogy „Puka pikolorum!' (Mikófalva, 1912) 64