Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Prédikáció A német pap magyarul így momdja el az első emberpár bűnbeesé» sét: Kedíes gatyám figulái! Mikor az Uristenik teremtik az első emberik, belehelyezik őtet az Uristenik az én paradisz-kertempa. Elnevezik őtet apám uramiknak. És élik poltokul, de iken poltokul Ádám apámuramik asz én paradisz-kertempa. Mekgondolik az Uristenik, hogy jó meg folna neki egy segitarts és mél' álmokat pocsatik Ádám apámuramikra. Kivesz egy oltalcsontik, appul teremtik Éfa asszon. Elnevezik anámasszonik. És kivezetik őket asz én paradisz-kertempa. És montik asz én Atya Uristenikem asz én Apámuramiknak, hogy ,,Esz a fa szapad, esz a fa szapad, esz a fa nem szapad!" És ott hagyik az én Uristenikem Ádám apámuramikat és élnek poltokul, de nagyon poltokul asz én paradisz-kertempa. És ekkor csak megjelenik et fekete kitó, leszakitik et alma s montik, hogy: „Éva anámasszonik, jer, nincs mit mekfam keserű, nincs mit mekfan savanu, ollan étes, mint a cukker!" Ekkor anámasszonik is leszakitik et alma és mekkostolik és elkez^dik kajabálni: „Apámuramik, apámuramik, jer, nincs mit mekfan keserű, mines mit mekfan savanu, ollan étes, mint a cukker!" És apámuramik is mekkostolik asz alma és ud elszédellé makát mint a kettő, mint a feteke kutya. Akkor megjelenik az én Uristenikem, montik apámuramiknak: „Furt ki Ádám apámuramik! Furt ki asz én paradisz-kertempul!" — Annak a feteke kitónak pétik ászt montik:" „Asz én, a te Uristenikem, lukter-fukter melediktusz, feteke pesztia, kurfa, tisznó!" Ammen! (Uppony, 1912) Patvaras Sándor följegyzése. 63