Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Kis Jézus, kicsike, Fázik e dedecske. Nincsen néki pólyája, Sem rezgő nyoszolyája Barmok szája Melegítő kályhája. Angyal: öreg vess keresztet! öreg: Megegyem a sós perecet. Angyal: Nem úgy öreg, vess keresztet! öreg: tyúkhús, kacsahús, libahús, disznóhús, egy szál kolbász (vagy meleg cipó, lányyakaró) belein csúz. Pásztorok éneklik: Mikor juhász juhot hajt, juhot hajt, Magát vigasztalja. Zöld erdőben, sík mezőben Billeg, ballag, meg-megáll. Sétál, dudál, furulyái öreg: Hallom, hogy csörgetik a kulcsot. Pénzt akarnak adni, de a pénzes ládát nem tudják kinyitni. Majd kinyitom én. Angyal: Nem bízzák azt az öregre. öreg: Hát kire? Én rám! (Azzal elmegy az ajtó szögibe s folytatja) Én magam az ajtó szögbe meghúzom, .rimit adnak, a nyársamra felhúzom, Üres az én bukszám, Korona kék bele, Ha korona nincsen Hatos is jó bele, Adjanak hát bele, Hagy ballagok vele. Angyal: Kedves kívánságunk, hogy meghallgattátok Ezért hát az Ürtól áldás szálljon rátok Hogyha pegy' eljővén utolsó órátok A menyország legyen örökös hazátok. Másik angyal: Eredj pajtás, fogd az ajtót, Csakhamar a kalincstartót Innen tovább, mars! (Uppony. 1912) 62