Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Nosza édes Maxusom, És Tündéri- társam, Nosza szívből vígadjunk, Ajándékokat adjunk, Adjunk, adjunk Jézuskának Tiszteletet, becsületet Szent Józsefnek, az apjának, Vegyen minket kedvibe, Szentséges kegyelmibe, Született Krisztusunk, Megváltó Jézusunk, Született Krisztusunk, Megváltó Jézusunk, Alle, alleluja! Az ének befejezése után a ház asszonya a betlehemeseket megajándékozza valamivel: egy pár xrt vagy babot, kolbászt, szalonnát, diót ád nekik. Aztán Maxus leveszi a püspök fejéről a süveget, nyakába a betlehem szíj ját s elkezdik énekelni: Nosza tehát hagyjuk itt A tanya városát, Dudaszóval ballagjunk Muzsikával sétáljunk, Vedd te Andris dudádat, Te is Pista sípodat, Én is furulyámat. Alle, alleluja! (Nőtincs, Nógrád megye, 1896) A „betlehenjárás" a Mátra környékén ma is divatos ugyan, de korántsem olyan mértékben, mint még azelőtt csak 50 évvel is, amikor a palóc „suhadar" legények hatan-hatan összeállva, a karácsonyt megelőző Advent egész ideje alatt nemcsak a saját falujokat járták be, hanem a szomszédos községek, tanyák valamennyiét is, bekocogtatván az ablakon, hogy „Szabad-e a kis Jézuskát köszöntenyi ?" A szereplő személyek közül hárman a betlehemi pásztorok képviselői: Fedor, Titere, Gubu juhászok, akik felső ruhájukra fehér férfi inget vesznek föl s azt derékban szíjjal vagy madzaggal kötik meg, hogy az ing alsó része ráncokba verődjék, fejüket fehér papírból készült, henger alakú cifra süveg födi, kezükben pedig csörgős bot van. A negyedik szereplő az öreg juhász kenderkóc szakállal, bajusszal, kifordított, fürtös szőrű bundában s báránybőr sapkában jelenik meg. Az ötödik a 53