Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

fehérbe öltözött Angyal, aki a templom alakú s viaszgyertyácskákkal megvilágított „betlehemet" hordozza. Végül a hatodik szereplő a „szamár", akinek a pásztorjátéknál csak amolyan statiszta szerepe van, amennyiben ő gyűjti össze és hordozza a betlehemesek után a „négylábú" — vagy a „húzós tariszinyá"-ban az itt-ott ajándékba kapott diót», kolbászt, kalácsot, szalonnát stb., melyet aztán más alkalommal közösen fogyasztanak el. A betlehemesek ott künn a pitvarban vagy a konyhában éneklik: Jézushoz a kisdedhez, Ti lelkek sihessetek, Jertek mindnyájan Mondjátok: Szalve, szál ve! Mert örvendetes Szent születési. Jézushoz a kisdedhez Ti lelkek sihessetek. Erre az Angyal bekopogtat az „első ház" ajtaján s bemegy a betlehemmel. Angyal: Hallottál-e pajtás olyan dolgot, Melyet a mennyei követ mondott: Hun született Jézus Betlehembe, Jézus mi megváltónk emberi testben. (Az angyal csenget, erre Fedor bemegy.) Fedor: Dicsértessen a Jézus Krisztus, adjon Isten jó estét! Hun vettem én itt magamat. Hová húztam-vontam fáradt lábaimat, Még az nagy hegyeken is túl jártam, Pásztor pajtásimtól én így elmaradtam, Így eltévelyedtek nyáj béli juhaim, Pásztor nélkül lettek szopó báránykáim. Azért bujban fúvóm pásiztori nótámat Hiszem, hogy meglelem kedves barátimat. (Azután énekli.) Barátim, pajtásim, Juhaim, nyájaim De elmaradtatok, Csak magam hagytatok. Titere, Titere Kedves jó barátom, Tudom nincsen gondod Keserves bánatod, Hegyeken — völgyeken Mulatozol tudom. 54