Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

hitte, lopják. Fogta hát a dufla puskát, rálőtt, az asszony leesett a székről, memmeg eldőlt. Itten a pap is azt hitte, hogy ő lőtte agyon. Egybe hítta a kocsisát: — Gyere csak, cepeld ezt az asszonyt ahova tudod, adok száz forintot, de ne szólj senkinek, mi történt? A kocsis fogta hát, begyugta egy zsákba, kivitte a piacra. Volt ott egy ember, aki egy kocsi szalonnát vitt a hetyivásárba. A szalonna mind zsákokba volt. Az ember éppen rakta már le a kocsiról. Odamegy a kocsis, mondja neki: — No öreg, látom, kiéd elvan melegedve, majd lerakom én azt a szalonnát. Hogy ím az öreg nem ellenzetté, lerakta hát a kocsis a sok szalonnát, az asszonyt meg közzé zsákostul, letalóra.

5 Itten jön a sok ember, veszik a szalonnát. A paraszt bontja az egyik zsákot, bontja a másikat, harmadikat, egyszercsak látja, hogy mi van a zsákban, aki letalót volt. — Megijedt. — Mit csináljon? Volt ott egy talyigás koldus, odamegy hozzá. — Hallja-e, megveszem a talyigát szamarastul, ha eladná. Adok érts tíz forintot. — No jó, nem bánom. Megvette hát a paraszt a talyigát. Az asszonyt rátette, úgy mintha a szamarat hajtaná, még az ustort is a kézibe nyomta. Mikor ez meg volt, úgy Isten igazába ráhúz a szamárra kettőt-hármat egy somfabotval, a meg nekirugaszkodik, megy eszi nélkül talyigástól, asszonyostul igényest a fazekasnak, oszt a sok tálat, begrét, fazekat mind összetöri. No ennek se kellett több, megbosszankodik, botra kap, oszt hármat-négyet ollyat nyújt az asszonyra, hogy az egybe eldőlt, leesett a kocsiról. Itten a fazekas is megijedt, azt hitte, agyonütte, elszaladt hát ő is, s talán most is szalad, ha meg nem állt. (Mátraballa, Heves megye. 1912.) 19 A FÉLIG NYÜZOTT KECSKE V olt egyszer egy szegény ember a világon, s annak egy fia. Mikor a fiú megházasodott, kecskét vágtak a lakzijára. A szegény ember maga bánt el a kecskével, s mikor már félen megnyúzta, a kecske kapta magát, elszaladt. Szaladt... szaladt, míg egy rókalyukra nem talált, s abba belebújt. Hazajön este a róka, s ahogy a lyuk szájához ér, bekiált rajta: — Ki van, mi van a lyukamba? Idegen szagot érzek! Arra a kecske megszólal mély hangon, mintha a kántor úr pincéjéből beszélt volna: 5. legalulra 264