Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Nyúzott kecske vagyok, Fogam olyan, mint egy nyárs, Lábam meghasít, Körmöm megcsikar, Az orrommal cuccantok, A szememmel pislantok, Hopp, hopp, hopp! Arra a róka úgy elszaladt, hogy tán a lába se érte a fődet. Útközben találkozik egy nyúllal. — Hová szaladsz, róka koma? — kérdi a nyúl tőle. — Jaj, nyúl komám, Isten a tudója mi van a lyukamba. Gyerünk visz_ sza, hátha ketten ki tudnánk hajítani. No jó, visszamentek hát mind a ketten a rókalyukhoz, ott meg a nyúl bekiáltja nagymérgesen: — Hallod-e, ki vagy, mi vagy a róka komám lyukába? Siess onnan, mert egybe megeszlek! A kecske megint csak rákezdi: Nyúzott kecske vagyok, Fogam olyan, mint egy nyárs, Lábam meghasít, Körmöm megcsikar, Az orrommal cuccantok, A szememmel pislantok, Hopp, hopp, hopp! Bezzeg megijedt erre a nyúl is, s mindaketten elszaladtak most már a lyukelől. Ahogy mennek nagy ihedten, nagy sietve, találkoznak egy töviskes disznóval. Ez is kérdi tőlük, hová szaladnak? — Jaj komám — így mondja a nyúl —, Isten tudja ki van, mi van a róka komám lyukába, de annyi szent, hogy van valami. Gyerónk vissza, hátha hárman ki tudnánk kurgatni. Visszamentek hát mind a hárman. Most már a töviskes disznó kiáltott be a lyukon: — Ki vagy, mi vagy a róka koma lyukába? A kecske újfent csak azt mondta: Nyúzott kecske vagyok, Fogam olyan, mint egy nyárs, Lábam meghasít, Körmöm megcsikar, Az orrommal cuccantok, A szememmel pislantok, Hopp, hopp, hopp! De a töviskes disznó nem ijedt meg, ha' összegömbölyödött, s a rókalyukba úgy karingott befelé, mint a hordó, aztán úgy belevágta magát a kecske nyúzott oldalába, hogy az egybe elszaladt onnan, s talán még most is szalad, hacsak a lakzisok élnem fogták. (Bóta, 1912.) (Puskás Borcsa után.) 265