Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

I «zebb szobákba lakott, a cigány meg csak odalenn maradt, oszt a hamuba kotoszkodott

3 egész nap. Egyszer a király cselédei vadászni mentek. Hogy ím, ott az erdőbe rájuk esteledett, betértek ők a kastélyba szállást keresni. A király lánya szívesen fogadta őket. Egybe leszaladt a cigányhoz, s mondja neki: — Hallod-e te, itt vannak az apám tisztjei. Csinosítsd fel magad, aztán gyere fel, beszélj velük te is. Azt mondtam nekik, hogy vadászni vagy, de egybe itt leszel. Arra a cigány megparancsolta Halcsukának, hogy hozzon neki zöld vadászruhát, dufla puskát, meg tizenkét kopót, s úgy állított be a vendégeihez. Aztán ellátta őket királyi módra ollyan vacsorával, hogy a szájukat is megnyalhatták utánna. Éjszakára meg szálláson is ott fogta őket. A király emberei másnap ahogy hazaérnek, egybe elmondják a királynak, hogy milyen fajin úrval akadtak össze, aztán annyi mindent beszéltek róla, hogy maga a király is szeretett volna már vele találkozni. Elment hát ő is vadászni az erdőre. Ügy déltájba betért a kastélyba. A lány egybe megismerte az apját, de nem a király a maga édes szülöttit. A lány szívesen fogadta az apját, bevezette a legszebbik szobába, azután engedelmet kért, hogy szalad az urát hívatni, aki az erdőre ment vadászni. Pedig, dehogy ment. Akkor is ott kotoszott a boglyas cigány a földszinten a hamuba. — Mondja neki aztán: — Hallod-e kelj fel, oszt gyere, itt van az apám, a király. — Dehogy mének — mondja a cigány —, egyszer már úgyis elakart veszejteni. De a lány annyira beszélt neki, hogy végreis a cigány kötélnek állott. Egybe megparancsolta Halcsukának: — Teremts engem olyan vadásznak, mint aminő tennap voltam, de most már huszonnégy kopó legyek mellettem. Úgy is lett, a cigány ollyan fajin vadász emberré vált, hogy mikor belépett, még a király is komplenetérozott neki. Elvezették aztán a királyt szebbnél szebb szobákon keresztül az ebédlőbe. Ott már minden készen volt Halcsuka neviben. Az asztalon selyem abrosz, arany rojtval, gyémántos bütykökvei. Az asztal körül pedig sarkon forgó arany karszékek, mindenki előtt aranytányér, aranypohár, selyem asztalkendő, a sok arany, ezüst tálba, korsóba meg olyan ételek, italok, aminő a király asztalán sohse volt, sohse lesz. Egyszóval fájinul, úrmódra ellátták a királyt. A király mikor elment, meg is köszönte, meg is hívta őket másnap vacsorára. Ahogy eléjön a másnap, azt mondja a boglyas cigány: — Nohát Halcsuka, csináld meg nekem az országutat. Ez enyém kastélyomtól a királyéig vétellős végig márvánnyal legyek kikövelve, de olyan sima legyek, mint az üveg. Azután teremts idi nekem hintót, abba hat lovat. Kocsit, inast a bakra. De alyig hogy kimondta, egybe ott termett minden, ahogy a cigány kívánta, oszt bársonyba, selyembe nagy cifrán felültek ők a hintóba, el3. kotorászott 252