Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

— Nem egyéb, egy csúf vadász úgy meglőtte a lábamat, hogy ím most alyigsig alyig tudok rálépni. Nem tudnád meggyógyítani? — Juliska meggyógyította hát ezt is, A tó vízivel bekenegette a farkas talpát, oszt minden jó vót. Akkor a farkas adott neki egy botocskát, s azt mondta: — Ha te ezzel a botocskával az ajtót kível-belől megveregeted, egybe ott leszek segítségedre. — Avval elváltak ők egymástól, a farkas az erdőnek, Juliska meg tovább az országúton. Ahogy megy, mendegél, harmadnapra beér tulajdon abba a várasba, ahova a két testvérbátyja kondásnak, meg csordásnak elszegődött. A város szélibe tanálkozik egy öreg asszonyval: — Adjon Isten öreg szülém! — Adjon Isten édes lyányom, mi járatva vagy? — Nem egyébért, szolgálatot gyüttem keresni. — Hacsak az kell — így mondja az öregasszony —, eriggy fel a király kastélyába, ott éppeg cselédet keresnek. Felment hát Juliska, oszt hogy ím ollyan szemre való lány volt, a királyné egybe megfogadta a kisfia mellé szárazdajkának, hogy legyek, aki ringassa. Mikor meg a gyerek már megeszesedett, ott fogták Juliskát továbbra is szobalánynak, ollyan fáin, takaros fejérnép lett belőle. Egyszer ahogy Juliska lemegy a kaszálló rétre sétálni, tanálkozik a két testvérbátyjával. Ö nem is sejtette, de azok egybe ráismertek. No egyéb se kellett a két fiúnak, megihedtek, tanakodtak, hogy mitévők legyenek? — Ha ez a lány el tanálja panaszkodni a királynak, hogy mit, mit nem cselekedtőnk vele, akkor csak az Isten lesz nekőnk irgalmas, kegyelmes, de nem a király. összebeszéltek hát, hogy valami módon elteszik a lányt láb alól. Alighogy hazaérnek, beárulják a lányt a fővadásznak, az meg egybe besúgja a királynak, hogy mit hallott? A király hívatja a lányt magához. — No lányom, azt hallom, hogy aki őszi, meg tavaszi vetés van a szántóföldemen, azt te egy éjjel mind le tudnád aratni, ki is csépelni, meg is őrlenyi, meg még hat kenyeret is tudnál sütnyi regveire belőle. Hát parancsolom,: úgy legyek, mert ha nem, felakasztódol. Itten a lány búsulásnak ada magát, egész nap könyvezik,

2 este pegyig kiül a királyi vár kapujába a küszöbre, oszt ott tördőgyik, hogy hogy tegyék ő eleget a király kévánságának? Egyszer csak úgy éjszakának vadán eszibe jut a kis egér. Elkezdi mondogatni: Cin, cin egérke, Jöjj a segítségemre! Arra a kis egér ott terem. — No mi bajod, édes gazdám, Juliska? A lány elmondja, hogy mit, s mit kíván tőle a király. — Sohse búsulj édes gazdám! Hacsak az kell, minden meglesz. — Avval visszaszaladt az egerek országába. Aki csak egér volt ott, azt mind magával vitte a király szántföldjire. Hozzáláttak a munkához: egyik fele2. könnyezik 235