Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

De bezzeg a két fiú megjárta, mert ahova benyittak, a vaknak csak adtak enni ezt, azt, de nekik semmit. Avval fizették ki őket mindenhol: — No bizony, két ilyen suhader

1 legény meg tudja már a szerszán. nyelit fogni, ha kenyeret akar, menjek dolgozni. Itten a két fiú szörnyen bosszankodott, hogy ilyen csúful bánnak el velük mindenhol. Megunták már a koldustarisznyát is, összebeszéltek hát. hogy ők bizony nem lesznek tovább is vakvezetők, a lányt semmire teszik. Ügy is vót. Ahogy egy falu alatt egy nagy tóhoz érnek, belökték Juliskát, hogy vesszen ott, ők meg tovább ballagtak szolgálatot keresni. Elérnek egyszer egy királyi várast, ottég beszegődnek a királyhoz cselédnek, az egyik kondás bojtárnak, a másik meg csordás bojtárnak. így éltek ők gond nélkül. Ennyi-innya vót mit, a fizetség is bőven járta, hát jól ment soruk. Juliskáról meg el is felejtkeztek. Pedig a lány nem fúlt a vízbe. Mert mikor szegény világtalant a tól-ba lökték, hát lelkem teremtette, az Isten csodát tett, a szeme megint kiújult, oszt csak úgy látott, mint annak előtte. Mikor a szárazra kivergődött, látja, hogy sehol a két testvérbátyja, elindult hát egymaga hetedhét ország ellen, hanem előbb szerzett egy tojás hajat, azt a tóba merítette, úgy ment tovább. Ahogy megy mendegél, egyszercsak egy kis egér szalad elejbe, s így szól emberi hangon: — Cin, cin, édes nénikém, az egérfogó odacsikkantotta az orrom hegyét, nagyon fáj. Nem tudnád megorvosítanyi? — Dehogy nein, gyüjj ide! Arra a kis egér odaszalad, Juliska meg eléveszi a tojás haját, megkenegeti a tóvizével a kis egér orrát, hát egybe meggyógyult. — No édes nénikém — mondja az egérke —, jólét fejibe jót várj. Megszolgálom még jóbul, nem rosszbul. Ha valamikor szükséged lesz rám, csak azt mondd: Cin, cin egérke, Jöjj a segítségemre! — Én ott leszek. No jó, avval elváltak. Ahogy tovább megy mendegél Juliska, elétalál megént egy kis méhet, aki ott kínlódott, vergődött a földön. Kérdi Juliska, mi baja? — Züm, züm édes nénikém, nem egyéb, egy csúnya fecske madár letörte a fél szárnyamat, nem tudnád meggyógyítani? — Dehogy nem! — Oszt ezt is ammódszerint meggyógyította a tojáshajból, mint a kis egeret. A méhecske is azt mondta: — Ha valamikor szükséged lesz rám, csak azt mondd: Züm, züm méhecske, Jöjj a segítségemre! — Én ott leszek. Azzal elrepült. Ahogy tovább megy Juliska, harmadszorra megint tanálkozik egy farkassal, aki már messziről szörnyen ordított. Kérdi tőle Juliska: — Mi bajod van farkas koma? 1. süheder legény 234