Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

a kastély udvarára szállanak a királyné elé.'Ott egybe emberré válik valamennyi, s azt mondja a letidősebb: — No édes hugónk, Katyi, emberül állottad a fogadást, ím letőtt a tizenkét esztendő, tizenkét nap, tizenkét óra, megszólalhatsz már. Ittég van a két fiacskád is, azt is magónkval hoztuk. No hát volt ott öröm. A tizenkét testvér egybe elmondta azt is, hogy az a gonosz, vén princné, meg a tudós asszony hollyan gpnoszságval akarta elveszejtenyi a két kis gyereket. De ők holló képibe felfogták, felnevelték. Itten a király egybe elfogatta a princnét, meg a tudós asszonyt, beleültették a fekete gyászhintóba, oszt kivitték, felakasztották mind a kettőt. A király pedig a feleségivei, a két gyerekivei meg a tizenkét sógorával élt boldogan. Talán még most is élnek, ha meg nem haltak. (Párád, Heves megye, 1892.) 11 ÁRVA JULISKA Volt ezen a széles világon egy szegény özvegyasszony, volt annak két fia, egy lánya. Az özvegyasszony hogy hogy nem, egyszer megbetegedett, meghótt, a gyerekek meg magukra maradtak. Azt mondja akkor a letidősebb a testvéreinek: — Tudjátok-e mit? Menjünk a Jézus nevibe szolgálatot keresni, mert így éhen veszőnk. Hogy ím a másik két testvér is beleegyezett, felkészeltek az útra. A szomszéd Borcsa egy-egy cipót sütött nekik, avval elindultak a Jézus nevibe szolgálatot keresni. De alighogy elérték a falun kivel a kőkeresztet, megehültek, s azt mondja a nagyobbik fiú: — Hallod-e Juliska, együk meg letelő a te cipódat, aztán majd eszel a mienkből. No jó, a kislány beleegyezett, leültek a gyepre, megették a Juliska cipóját. Másnap ahogy mennek menegetnek, megéhezik a lány, s mondja a két testvérbátyjának: — Adjatok ennem, mert éhen halok. — Adónk, de csak úgy, ha kihagyod az egyik szemed tolatni — mondták a testvérei. Mit volt, mit tenni, szegény kislány annyira éhen volt, hogy ebbe is beleegyezett. Kitolták hát a bal szemit, így adtak neki a cipóból. Harmadik nap megint csak megehül Juliska. Kér a cipóból, de a két testvérbátyja azt mondta: — Adónk, ha kihagyod a másik szemed is tolatni. A lány sárva-ríva beleegyezett Kitolták hát a másik szemit is, oszt mint kódust faluról falura vezették. 233