Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Itten a király elmegyen egyszer a kísérőivel vadászni az erdőre. (Minthat itt a Mátrában a Kékesnek haladtak volna kifelé), megparancsolja a szolgáinak, hogy agyig meg se álljonak, míg a hegyre ki nem érnek, ott pegy' a hét fa alatt üssönek tanyát. A király szolgái előre sihettek hát, hogy helyet csináljanak. Egyszerre csak jön az egyik nagy lélekszakadva vissza. — Felséges királyom, baj van, a hétfa alatt nem tanyázhatónk, mer' ím ott valami kis fekete ember szörnyű nagy tüzet rakott. Oda tán ne is mennénk. — Ej! dehogynem édes szógám! megnézzük biz' azt ki van ott, ha mindjárt az ördög maga volna is. Avval mennek, menegetnek, ki a hegyek felé. Ahogy kiérnek a tetőre, ott látják a nagy tüzet, a tűz körül meg egy arasznyi kis fekete embert, aki egy nagy bolond vasfazék körül, hét arasznyi ködmönbe bújva ott sereg, ott forog egy fene nagy fakanálval, oszt egyre mondogatja: Sergek, forgok^ Kását főzök, Szép menyasszonyt várok, Tancika-Marcika vagyok. Mikor elvégzi, meiraneg újból kezgyi elölről, hogy: Sergek, forgok, kását főzök. Ahogy a király meglátta, jóízűt nevetett rajta, oszt egybe indult hazafelé, hogy elmondhassa a feleséginek, hagy nevessen ő is. Ügy is vót. Mikor a király elmondta, hogy az arasznyi kis fekete ember, hét arasznyi ködmönbe bújva egy nagy fene fakanálval ott sereg, ott forog a tűz körül, oszt egyre mondja: Sergek, forgok, Kását főzök, Szép menyasszonyt várok, Tancika-Marcika vagyok. Arra a királyné ollyan jóézűt kacagott, mintha sohse lett volna búbánat ja. Attul fogva menimeg jókedvű lett. Itten telyik-múlyik az idő annyira, hogy mármint ma délbe letelik az egy esztendő a kontrektus szerint, akit az ördögvei kötött. Délyi harangszókor ebédhez ülnek a király is, a királyné is, oszt a lebbencs levest alyigsig hogy lenyelik, kopogtat valaki az ajtón. A királyné egybe gondolta, hogy ki. Kérgyi belülről: — Ki az? Az meg azt feleli: — Én vagyok lelkem, aki megtanítottalak a csepüből aranyszálat fonni. Letelt az esztendő, érted gyüttem. De ha meg tudod mondani, hogy hínak engem, itté'

8 maradhatsz. — No bizony, hogy hínak? Hát Tancika-Marcika, eriggy EL pokolba. Arra nagy szélzúgás, recsegés, ropogás támadt odakível, a kis fekete 8. itten 203