Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)
ember mérgibe megpukkadt, oszt úgy oda vágódott az ajtóhoz, hogy egybe szurokká vált, ott ragadt. Itten a király, mikor ezeket látja, hallja, fogtomra veszi az asszonyt, hogy ki ő, mi ő, aki az ördögvei csak úgy komázik? Az asszony ihedtibe mindent elmondott. — No hát lelkem — így mondja neki akkor a király —, ha te még ezután is tudsz csepüből aranyszálat fonni, itt maradhatsz a kastélyomba, de ha nem, kotródsz amőre a két szemed lát. Leül hát az asszony a guzsaly alá a háromlábú székre. Elkiáltja háromszor: Devla, devla, diszákó! oszt elkezd fonni. Dehát hiába ült farval az ajtónak, a csepüből most már csak nem akart aranyfonál lenni. Arra az asszony megbosszankogyik, de úgy, hogy mérgibe a király szemi láttára egybe szétpukkadt, odavágódott az ajtóhoz, szurokká lett ő is, mint az ördög. A sok suszter, csizmadia mind odajárt osztég szurokért. Talán még most is odajárnak, ha el nem fogyott vóna. (Ballá, Heves m. 1900.) 3. A KIS FEKETE EMBER (Palóc tájszólással) Hun vaót, hun nem vaót, hetedhét ország ellen, elég az ahho' hallottam én eccér a hírét Perednek, hogy van ottég ö'nnagy éstállaó, abba' mé' vvan é'kkeresz' jászoly, osztén ahho' vannak a mesék kötözve, akar a Kivés koma lovai. Eöballagtam hát én oda unalombu', oszt eleresztettem egy mesét a jászoly melleő', elis hoztam, aminek ,,A kis fekete ember" lesz a nevi. Élt eccer ezen a széles velágon é' sszegény ember, akinek két fia vaót, Jankaó, mé' Palkao, de csak ollyan szörnyen rünyhe 1 két külyök vaót, hogy a ketteő egyöttvéve nem ért egy ütet taplaót. Aszongya jeccér az apjuk az öregebbnek: — Hallod-e te Jankaó, me'ttudod má' főnyi ja szerszám nyelit, erigy hát te szaogalatot keresnyi ja Jézus nevibe, mer én nem tartolak a házna'. — El is mék 2 én apám uram 1 , ha ma nem, haónap, csak ha' süssék nekem az éldesanyám valami útravalaót. No jaó van, sütött hát neki az annya dércebogácsát 3 é' nnagy huzaós tarisznyavaa', 4 oszt útnak eredt. Ahogy megy, ménéget hegyén-veőgyön keresztü-átal, elé tana' jaz úton égy kis fekete embert. — Aggy Isten jaónapot! 1. lusta 2. megyek 3. korpából valót 204
