Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

— Azt ugyan meg nem mondom, de ha kitanálod, akkor nem viszlek el egy esztendő múlva se. — Arra memmeg nagy recsegés-ropogás támad, volt, nincs, eltűnt a kis fekete ördög. Itten a lány szörnyen örült, hogy ím az ördög megtanította őt aranyfonalat fonni. Nekiült hát megint a guzsalynak, aztán nagy daliással fonogatott ő úgy gyertyagyújtásig. Este mikor hazamegy az anyja, látja, hogy a lánya ott ül a guzsaly alatt, a szakajtóban meg a sok orsó már mind tele aranyfonállal, hát nem akart a «maga szeminek hinni. — Jaj lelkem, lányom! Jól látok-e, vagy álmodok? Hát tudsz már a csepüből aranyszálat fonni? — Tudok, tudok éldes anyám, most már csak menjek fel kiéd a királyhoz, aztán mondja el neki. Másnap alighogy pitymallik, az öregasszony felkészei,

4 csizmát húz, ünneplőbe öltözik, kendőt köt a fejire, oszt elindul a királyhoz jelenteni, hogy ez ő lánya tud csepüből aranyfonalat fonni. A király sehogysem akarta hinni. — Hát uram, felséges királyom, egy életem, egy halálom, gyűjjön, oszt' ím lássa a maga szemivel. Ha nem igaz, hát köttesse fel a letelső fára — így mondta az öregasszony. Itt a király elindul hát a miniszterekvei, gerófokkal, bárokval, gyenyerálisokkal az öreg Boris néne portájára, oszt igényest be a „ház"-ba.

& Nohát az öreg szophás

0 kemence se látott ollyan sok fényes uraságot, amóta megépítették. Tátotta is a száját, úgy, hogy attulfogva nyitva is maradt. A király, az urak mind leültek, ki a karos lócára, ki a kemence padkájára, oszt úgy nézték, hogy hogy' fonja az a vén, ragyás, sánta lyány a csepüből az aranyfonalat. A királyt gond ütte, hogy vegye ő el azt a csúf lyánt feleségül. Sehogyse tetszett se testyinek, se lelkinek. Dehát mit volt, mit tenni, megfogadta az első feleséginek, szavát állja hát. Egybe négylovas hintót küldött a lányért, felvitette a királyi kastélyba, papot hívtak, lakzit csaptak, ellakták a lakodalmat. Tíz banda muzsikált, kétszáz szakács főzött, a bor meg úgy folyt, akar a patakba a víz. Evett-ivott ott mindenki, még az énekes kódus is, annyit, amennyi belefért. A király lassanként beletörődött, hogy ez ő felesége egy kicsit ragyás, meg egy kicsit sánta is. Utoljára meg észre se vette, hogy ollyan csúf szerzet. Eltek ők aztán egy darabig maradhatósan.

7 Hanem egyszer, kerül-fordul a világ, a szegény lányból lett királyné, ahelyett hogy örült volna a szerencséjinek, nap-nap után mindig szomorúbb lett. Csak sóhajtozott magába': mi lesz velem, mi lesz velem, ha az esztendő letelik? A király is, a kastélybeliek is próbálták, de sehogyse tudták a királynét felvidámítani. 4. felkészül 5. £ z utcára néző szoba 6. fekvőhellyel ellátott kemence 7. tűrhetően 202