Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

son féle és más mesekatalógusok típusszámaival a későbbi összehasonlító kutatás számára — megjelölje. A kötet kiadását a gyűjtő születésének 100. évfordulóján kívül a mű tudományos jelentősége is indokolja. Az MNGy eddig megjelent 14 kötete az ország nagy területéről, népköltészetéről ad kora színvonalának megielelő általános képet s csupán Borsod megye nem rendelkezik ilyen kötettel. Ezt a hiányt a „Palócz népköltési gyűjtemény" pótolja. A kötet kora színvonalán áll, felosztása a hasonló jellegű művekkel megegyezik. Hiánypótló a mű azért is, mert Istvánffy művét megelőzően s azóta sem készült ilyen a palócságról a maga korában megfelelő színvonalú s terjedelmű munka. A most megjelenő kötet az MNGy sorozatot is teljesebbé teszi s az összehasonlító népköltészeti kutatás számára is sok hasznos adatot nyújt. A kézirat anyagából nem hagytam el semmit. Egyes részei, mint pl. a csúfolók, félreértésekre adhatnának alkalmat, ha nem tudnánk, hogy a falusi korcsmáros zsidó csúfolása nem antiszemitizmusból ered, hanem abból, hogy a gyermekek mindig kicsúfolták a különc, viseletében, szokásában, vagy magatartásában eltérő embereket. Istvánffy Gyula két mesét eredeti palóc tájszólással jegyzett fel. ezeket az eredeti ortográfiával adhatjuk közre. IV Istvánffy Gyula több mint három évtizeden keresztül folytatott rendszeres néprajzi gyűjtő- és feldolgozó munkát s munkásságának eredménye 4 kötet, számos tanulmány és cikk. Foglalkozása pedagógus s túlzott szerénységének s a néprajz iránti közömbösségnek tudható be Miskolcon, hogy tudományos munkásságát kollégái keveset ismerik, alig méltányolják, s húsz évvel halála után is csak mint halkszavú poétát említik.

37 Istvánffy tudományos munkásságát csak a néprajz szakemberei tartották eddig számon, szülővárosában nevét a fiatalabb nemzedék alig ismeri. Pedig, hogy munkája nem volt jelentéktelen, azt Madarassy Lászlónak, a Néprajzi Társaság főtitkárának Istvánffy elhunyta alkalmából elmondott szavai is bizonyítják: ,,A régi gárdából való volt, aki tele marokkal szedhette a vadvirágot olyan mezőkön, ahol előtte még nem járt senki. De akkoriban elszánás kellett ehhez is; és ha ő meg nem menti ezeket a veszendő kincseket, melyek nem voltak elzárva és — uramfia •— mégsem kellettek senkinek, csak a szegény, szürke ethnológusnak, ma már talán meg se volnának, mert ha az idők mindennapos szellője nem is, de elsodorta volna a világháború forgószele. Hasznos munkásságáért fonjuk emlékére a hála és elismerés: koszorúját."

38 Istvánffy művei adtak ösztönzést a fiatalabb gárdának is a palócság további kutatására s a mai kor kutatóinak véleménye is megegyezik Madarassy Lászlóéval. „Istvánffy Gyulát, mint a népi társadalomkutatásnak leggazdagabb adatközlőjét kell számontartanunk. Ki kell emelnünk itt nevét azért is, 2* 19