Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

mert a családi életre vonatkozó adalékokat önmagukért gyűjtötte, nem más cél szolgálatában. Munkássága folyamán szempontjainak gazdagodása, többrétegűvé válása nyomon követhető. A magyar nagycsalád tőle érintett motívumai közül, a következő négy évtizeden át nem veszett el egy sem, de azt is meg kell mondanunk, hogy az nem lett több eggyel sem; amilyen egysíkú maradt az adatközlés, ugyanolyan maradt annak szemlélete, a gyűjtésnek, illetve közlésnek módszere is. Milyen csodálatos, hogy színes leírásainak nem akadt követője! A borsodi matyókról, a mátraalji palócokról és a Borsod megyei palócokról írt közleményei kora ismeretének megfelelő, de legkörültekintőbb gyűjtések ... A Néprajzi Értesítőben 1911-ben közzétett dolgozata csakúgy nem talált követőkre, mint előbb felsorolt közleményei. Pedig ebben módszeres újítást is hozott. Amikor t. i. a lakóházat leírja, kitér a lakásmódra is és bizonyos, az épületen esett változást a lakásmód megváltozásából magyaráz. Ez a „modern" szemlélet csaknem húsz évvel később jelentkezik majd újra Győrffy Istvánnál."

39 Istvánffy feladatául ,,a palóc népélet minden irányban kiterjeszkedő vizsgálatát" tűzte ki. Nagyon sokat gyűjtött, publikált, előadásokat tartott s jelentős nevelői munkája mellett végezte — 1908-tól a miskolci múzeum külső munkatársaként is — szabadidejében néprajzi kutatómunkáját. Érdeme, hogy kora szakirodalmának ismeretében saját kutatómunkájával bővíti elődei munkáját, nem egy tévedést igazít ki, elsietett véleményt változtat meg. Gyűjtőmunkája során s publikációiban nem egyoJdalú, idillikus képet rajzol a parasztság életéről, hanem bemutatja a gazdasági alap változása következtében létrejövő éleformaváltozást, a nagycsalád vállalkozását éppen úgy, mint a vasútépítkezés következtében létrejövő polgárosodást s felhívja a figyelmet a matyó summaság kialakulására. A múlt század végétől Istvánffy haláláig alig akadt a palóc népéletnek olyan sokszempontú, elmélyedt kutatója mint ő, s munkássága országosan is figyelemreméltó, értékes. Istvánffy Gyula munkásságát akkor becsüljük meg méltóképpen, ha születésének századik évfordulója alkalmából kéziratban maradt kötelét most megjelentetjük s szerény, a néprajzért áldozatokat hozó egyéniségét példaképül állítjuk korunk szakmabeli és nem hivatásos kutatói elé. BODGÁL FERENC JEGYZETEK: l Szeder Fábián: A palócokról. Tudományos Gyűjtemény 1819. \ i. 26—46. B. S.: Rövid rajzolatja a paraszt lakodalomnak Gömörben. Tudományos Gyűjtemény 1827. III. 38—41. 2. Pintér Sándor: A palócokról. Bp. 1880. Györffy István: Kik a palócok és mikor említik hazánkban először? Magyar nép, magyar föld. Bp. 1942. 239. Bodgál Ferenc: Komoróczy Miklós és a barkók. Borsodi Szemle 1962. VI. sz. 107—108. 20