Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Megnő a lány az ágy alatt is (Párád) Messziről szaglássza, mint a kos a jerkét (Csehi) Minden szép virág meghervad (Bocs) Nagyon ki van az erejéből szakadva, ti. gyönge (Párád) Mikor még bő világ volt, sűrítésért is kapott az ember pénzt (Párád) Nehéz a kócból szép fonalat fonni (Bodony) Nem esik a csók híjába (Párád) Nem tudja az ember, kibe mi lakik (Párád) Nem szaporodik, mint az anyakornyics

2 Nincs az a tinó, amelyiknek fel ne törné a járom a nyakát (Párád) Nincs mindennap „Zabálló csütörtök" (A hamvazó szerdát követő napot nevezték így a palócok, mert régentén e napon szokták a gyermekek megenni a húshagyókeddi húsféle maradékot, s e naptól kezdve aztán húsvétig ők is böjtöltek) (Párád) Olyan fehér, mint a leszakajtott hó (Párád) Ügy érzem magam, mintha mindenem el vón esve (Párád) A jó koldus már a harmadik faluban jár, ti. késő reggel van (Párád) Kifogytam, mint Balázs az istenségből (Bodony) Még a nap se úgy süt már, mint azelőtt (Ballá) Szenvedtem én már éppen annyit, mint a föld (Párád) Huncut hájjal kenték annak is a púpját (Ballá) Jó mostohaanya csak egy volt a világon, azt is elvitte az ördög (Párád) 192