Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

160. Egerbocsi dobogós híd alatt, Két szép kislány rozmaringot arat. Én vagyok a rozmaring Kéve kötője, Barna legény igaz szeretője. De keveset arattam a nyáron, Keveset is aludtam az ágyon, Gyere babám, vesd meg a Csipkés ágyadat, Hadd aludjam ki rajta magamat. (Bocs, 1912) 161. Vékony deszka kerítés, A kapuban jólesik az ölelés. ölelj babám kedvedre, Soha, soha nem hányom a szemedre. Vékony kukoricaszár, Egész nyáron kapálatlan maradtál, Te is szőke, barna lány, öleletlen, csókolatlan maradtál. (Bocs, 1912) 162. Édesanyám nevelése vagyok, Mégse tudja, ki babája vagyok, Annak az egynek a babája vagyok. Ki az este páros csókot adott. Édesanyám virágos kertjében, Rózsa nyílik diófa tövében, Annak az egynek szedem a virágot, Ki az este a rácson átmászott. 163. Esik eső, sűrű eső esik, A bocsi lányt mégis felkeresik, Forró csókot adnak az ajkára, Illik a csók a bocsi kislányra. (Bocs, 1912) 181