Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

164. Három levele van a Három levele van a lóherének, Három szeretője van egy legénynek, Három közül egy az igaz szerető, Azt az egyet áldja meg, Másik kettőt verje meg a Teremtő. Csipkés levele van a Csipkés levele van az eperfának, Csipkés kötője van az én rózsámnak, Csipkés kötőjébe szakajt virágot, Virágjával csalja meg Virágjával csalja meg a világot. (Bocs, 1912) 165. Édesanyám azért haragszik rám, Hogy a babám éjszaka jár hozzám, Édesanyám ne haragudjon rám, Októberig jár a babám hozzám. (Szűcs, 1912) 166. Az éjszaka kedves kis angyalom, De szomorút álmodtam: Az én édes kedves kis angyalom' Más ölelő karjai közt találtam. Verje meg az egek Ura, Valamennyi szúcsi legény mind csalfa, Nem találtam magam falujában Egy igazra, egy jóra. (Szúcs, 1912) 167. A gőzösnek a belseje sárgára van festve, Azon visznek édes babám engem víg Egerbe, Ott laknak a kökényszemű lányok, Én meg csak úgy betyárosan kacsintgatok rajok. (Szúcs, 1912) 168. Este viszik a menyasszony ágyát, Elhagyták a nyoszolya négy lábát, Addig babám nem fekszel az ágyba, Míg kész nem lesz a nyoszolya lába. (Szúcs, 1912) 182