Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

155. Dombon van a Herschkovics úr korcsmája, Legényeknek van az oda csinálva, Kelet felé van az ablaka, Hideg szél fúj be rajta. Arra mennek a szép lányok, bekacsintgatnak rajta. Magyar huszár, ha felül a lovára, Belevágja sarkantyúját lova két oldalába, Lábát teszi kengyelbe, Büszkén ül a nyeregbe, Ugyan édes kis angyalom, jutok-e majd eszedbe. (Bélapátfalva, 1912) 156. Eger felől jön egy sereg páva, Leszállott a rozmaring ágára, Gyerünk hát legények, hajtsuk el a pávát, Ne törje le a rozmaring ágát. (Mikófalva, 1912) 157. Szőllőtőke, szőllőtőke, vinege. Rászállott a sárgalábú cinege, Nem cinege, nem vinege, ha hattyú, Engem szeret még az a göndör fattyú. (Mikófalva, 1848-ból) 158. Esik a hó a Mátrába, Nagy természet van a lányba, De még nagyobb a legénybe, Mert megölel a sötétbe. Meguntam már hozzád járni, Sáros patakot úszkálni, Hidat fogok csináltatni, Azon fogok hozzád járni. (Bocs, 1912) 159. Nem ettem én ma egyebet, Csak egy fazék aludttejet, Azt is csaK úgy kanál nélkül, Megélek én nálad nélkül. (Bocs, 1912) 180