Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Én felveszem, fel akarom venni, Mert én babtista akarok lenni. (Bekölce, 1912) 151. Ostor csattog, recece, csörög-csattog a járom, Szántanak az apátfalvi határon, Kemény föld ez, a gőzeke se járja, Minden lánynak recece, szép a maga babája. (Apátfalva, 1912) 152. Tisza partján széna terem A sarkantyúm összeverem Te is babám a cipődet, Ne sajnáld a szeretődet, Addig igyunk a csárdába, Míg egy lovam lesz a hámba, Kettőt befogok lógóra, Az lesz a borravalója. (Bélapátfalva, 1912) 153. Körülcsipkés a kötőm Elhagyott az igazszívű szeretőm. Ha elhagyott, nem bánom, Majd lesz másik tizenhárom a nyáron. (Bélapátfalva, 1912; 154. Ennek a legénynek hosszú a kötője, Mondtam az anyjának, vágjon el belőle, Azt mondta az anyja (hogy) nem vág el belőle, Ügy szép a legénynek, ha hosszú a kötője. Ennek a kislánynak rövid a szoknyája, Mondtam az anyjának, varrjon fodrot rája, Azt mondta az anyja (hogy) nem varr fodrot rája, Akinek nem tetszik, ne jáfjon hozzája. Ennek a legénynek csárdás kis kalapja, Fújdogálja a szél a darutollat rajta, Fújdogálja a szél a fehér céduláját, Sajnálja itthagyni szép barna babáját. (Bocs, 1912)

Next

/
Thumbnails
Contents