Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Ha odaadott volna, Szépen éltünk volna, Omány falujában Párunk se lett volna. (Omány, 1912) 147. Édesanyám a hat szál rozmaringot, Akit nékem a szeretőm beoltott, Szedje össze, tegye vízbe, pohárba, A szeretőm esküvője napjára. (Bekölce, 1912) 148. Erdő, erdő, de szép kerek erdő, Közepibe van egy gyász temető, Bárcsak engem oda temetnének, Esküvőre hogy ne vihetnének. Erdő, erdő, de szép kerek erdő, Van-e benne szép lány tizenkettő, Ha nincs benne szép lány tizenkettő, Gyulladjon tel, Vessen lángot az a szép kerek erdő. (Bekölce, 1912) 149. Elmegyek én messzire, Lengyelország szélire, Onnan írok levelet A babámnak, hogy: szeret? (Bekölce, 1912) 150. Dobos Ángyéi

1 viganót varratott, Derekára midért is szabatott, A fejére főkötőt varratott, Tetejébe napernyőt rakatott. Dobos Ángyéi sok selyemszoknyája Kihajítom már én az udvarra, Semmire ment a láda fiába, Majd felveszi, aki fel akarja. ernátnak, a vidék első baptistájának a felesége.