Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

125. Adriai jeges tenger habjai de sárga, Azon visznek el engemet Dél-Amerikáb Ott is én leszek az első, Én állok a nagy sorba, Isten veled Uppony-falva, Látlak-e még vagy soha. Elrablotta a Balaton szőke szeretőmet, Éjjel-nappal siratom a gyászos életemet, Sírva kérdem a haboktól: Merre fekszik meghalva? Egy se tudja, csak azt mondja: Lent van a Balatonba. (Uppony, 1912) 126. Cifra rácsos kapum sárgára van festve, Odajár a rózsám minden szombat este, A lovát itatja, Magát mutogatja, Piros két orcáját De, velem csókoltatja. (Uppony, 1912) 127. Már én többet nem megyek a fonóba, Sem a babám ablakára dalolva, Kifilhatod már én tőlem magadot, Szemeidből nem verem ki az álmot. (Uppony, 1912) 128. Ez a kislány, szőke kislány, kiment a szőllőbe. Szálka ment a tenyerébe, de mind a kettőbe, Orvoshoz kell folyamodni, ki kell gyógyítani, Mert én azt a szőke kislányt el akarom venni. Ez a kislány, barna kislány ráborul az asztalra, Sej! Az anyja, édesanyja kérdi tőle, mi baja? Mit kérdezi édesanyám, Jól tudja, hogy mi bajom. Három éve huszár a szeretőm, Tudja, hogy azt siratom. (Uppony, 1912) 173