Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

129. Árva vagyok, jaj de igazán árva, Nem igazi édesanya szült engem a világra. Árvaságom még az ég is, még a föld is siratja, Sötét felhő a kék eget borítja. Esik esső, hull a villám javába. Beleütött a Mikó úr nádfodeles házába, Ég a csárda, nem hangzik a muzsikaszó, cimbalom, Zongora mellett mulat a galambom. Sárgára van a „Szövetkezet" festve, Odajár a cimbalmos úr minden szombat estve, Cimbalmával mindig csak azt cimbalmozza fülembe, Régi rózsám jutok-e még eszedbe. (Uppony, 1912) 130 Ha kimegyek a kis kertbe, fölnézek az égre, Nincsen csillag, mind lehullott a virágos kertbe. Lesz még nekem csillagom, Csillagom az égen, Lesz még nekem szeretőm Ezen a vidéken. Nincsen nekem egyéb bajom, csak részeges vagyok Ha bemegyek a korcsmába, mindjárt részeg vagyok, Feleségem nem jó, Nem kedvemre való, Csak a bányász legényekre Kacsintani való. Paradicsom a kis kertben, de szépen piroslik, Ez a legény, barna legény de nagyon bízik, Ha bízik is sej! haj! Nem ér az már semmit, Száraz csepp, száraz bikkfa Ki nem levelezik. 131. Daru madár, daru madár száll a levegőbe, A menyasszony, a vőlegény megy az esküvőre. A menyasszony két orcája halvány, mint a rózsa, Ráillik a, ráillik sej! a vőlegény csókja. (Csokva, 1912)