Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

122. A bótai temető sáncába, Rozmaringot ültettem sorjába, öntözd babám, hogy el ne hervadjon, Sej, haj! A szerelem félbe ne maradjon A bótai bíró kapujába, Lehullott az akácfa virága, Felszedné azt a sok jó édesanya. Sej, haj! Ha a fia nem, lenne katona. Már én Bótán akkor megyek végig, Ha a babám a korcsmában iszik, Sörös pohárt magasra emeli, Sej, haj! Gyönge karja derekam öleli. (Bóta, 1909) 123. Erre gyere babám, nincsen sár, Nincsen az ajtómon semmi zár. Kinyílik az ajtó magától, A szeretőm gyönge karjától. Én nem vagyok oka semminek, Édesanyám oka mindennek: Mért nem adott engem olyannak, Akit én szerettem magamnak. Én nem vagyok oka semminek, Édesanyám oka mindennek: Akit én szerettem magamnak, Nem kellett az édesanyámnak. (Uppony, 1912) 124. Százforintos bankót tettem A lajbi zsebembe. Azt kérdi a rózsám: Hova lett belőle? Ne haragudj rózsám, Eszem azt az ici-pici szádat, Elhúzta a banda Érte a nótádat. (Uppony, 1912) 172