Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

89. Hogy menjek el a bálba, Ebb' a rongyos szoknyába? Adjuk el a hat tinót Kis ángyalom vegyél rajta viganót. Széles az ökör szarva, Nem fér az istállóba, Sűrű rendet kaszálok, Kis angyalom ősszel megházasodok (Párád, 1899) 90. Tizenhárom fodor van a kötőmön, Azt gondoltam férjhez megyek az őszön, De már látom, semmi sem lesz belőle. Tizenkettőt vágatok le belőle. (Párád, 1899) 91. Azért, hogy a szeretőm elhagyott, Azért fel nem akasztom magamot. Akassza fel, aki fel akarja Én legényért nem halok meg soha. (Párád, 1899) 92. Hej! be szépen harangoznak, Az én kedves galambomnak, Most viszik a temetőbe, El se búcsúzhatok tőle. Bárcsak addig ki ne vinnék, Míg én innét odamennék, Koporsójára borulnék, Hej! De keservesen sírnék. (Párád, 1899) 9:5. Kinek van, kinek van karikagyűrűje, Annak van, annak van barna szeretője. Van nekem karika ezüst is, arany is, Van nekem szeretőm szőke is, barna is. (Nőtincs, 1896) 164