Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

94. Bazsó Mari libája Beúszott a Dunába, Kettőt léptem utánna, Sáros lett a Bazsó Mari fehér alsó szoknyája. Bazsó Mari libája Beúszott a Dunába, Nem sajnálom a szegényt, Mért öleli, mért csókolja tizenkétszer a legényt. (Nőtincs, 1900) 95. Árva vagyok, árvának születtem, A szeretőm igazán szerettem. Egy vénasszony eltiltotta tőlem, Most igazi árva lett belőlem. (Nőtincs, 1900) 96. Mikor kertész legény voltam, Virágok közt sétálgattam Rám hullott a füge Fügefának gyönge levele, De sok kislány árva maradt. Mikor juhászlegény voltam, Juhok után sétálgattam, Rám hullott az esső, Esső után gyönge levegő, Gyönge vagyok szerelemre. Mikor vadász legény voltam, Vadak után sétálgattam Meglőttem a vadat, Éspedig egy szarka madarat, De sok kislány árva maradt. (Nőtincs, 1900) 97. Nőtincs felett tornyosodik egy felhő, Szaladj kislány, mert megmos a nagy esső. Iparkodok, mert félek, hogy megázok, Mert Nőtincsen szeretőt nem találok. (Nőtincs, 1900) 165