Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

85. Volt nekem szeretőm, mindenféle fajta, Szakácsné, szobalány, nevelő és dajka, De még ilyen nem volt, Nem volt nékem soha, Nem is volt még soha, Félszemű zsidólány, bal lábára sánta. (Párád, 1899) 86. Jaj de sokat jártam, jártam De sok mindenfélét láttam, Láttam, láttam, mindent láttam. Papot bocskorba nem láttam. Nézzed rózsám azt a hegyet, Ketten szedjük ott a meggyet, Én majd rázom, te meg szedjed, Éjfél után megölellek. Tisza partján elaludtam, Jaj de szomorút álmodtam, Megálmodtam azt az egyet, Babám nem leszek a tied. Édesanyám, azt meghagyom, Ha meghalok megsirasson, Ha sirat is, csak magába, Mikor lefekszik az ágyba. Esik esső a harasztra, Rá se nézek a parasztra, Mert a paraszt akkor arat, Mikor legjobban süt a nap. (Párád, 1899) 87. Apám sincsen, mégis haragszanak rám, Szép se vagyok, mégis szeret a babám, Gyönge babám karja alatt, Sokat belepett a harmat — hajnalba. (Párád, 1899) 88. Esik esső, sár van már, sár van már Sárosodik a csizmám, a csizmám, Megérdemli az a barna kislány, Kiért besárosodik a csizmám. (Párád, 1899) 11* 163