Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Barna kislány mikor megy a templomba, Fehér alsó kivágódik alóla, Magyar baka köszönözget a karba, Ki babája ez a kislány, de csalfa. (Párád, 1899) 72. Az ökör a földet nem magának szántja, Az ember «i lányát nem magának tartja, Felneveli másnak, Más ember fiának, Más ember fiának, Lába kapcájának. (Párád, 1899) 73. Végig megyek a parádi nagy utcán, Két oldalról gyöngyvirág Hogyne volna jó világ, Kalapomat letöri a gyöngyvirág. (Párád, 1899) 74. Cocilista az akarok lenni, Nékem abból nem parancsol senki, Se bíró, se jegyző, Fn leszek a cocilista vezető. (Párád, 1899) 75. Végigmentem Eperjesen, Ott is a babám keresem, Betekintek egy ablakon, Ott látom a babám vason. Ugyan babám, mit véthettél, Hogy engem vasra verettél? Nagy csínyt tettem a városba, Az elmúlt három napokba. (Párád, 1899) 76. Az Alföldön nevelkedtem a nádba, Azért járok ilyen zsíros gatyába, Mosd ki babám ingern, gatyám fehérre, Ne ismerjen meg a nemes vármegye.