Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

Még Párádon nincsen legény csak három, Azt is megverte a csendőr a nyáron, Egyiket a bécsi orvos gyógyítja, Másikat a gyászlepedő borítja. (Párád, 1899) 77. Zsindelyezik a parádi templomot, Három kislány veri ott a rézdobot, Mind a három fehérbe van öltözve, Gyöngy koszorú van a fejére kötve. Azért, hogy a babám szeme féket Nem vagyok én az erdőbe remete, Sem remete, sem a cserje (sűrű) levele, Szeretőm egy piros-barna menyecske. (Párád, 1899) 78. Ballá felé megy egy üveghintó, Abban ül a járás szolgabíró, Jertek lányok, dőtsük fel a hintót, öljük meg a járás szolgabírót. Kertem alatt aratják a búzát, Udvaromba hordják a csomóját, Fehér galamb rászáll a csomóra. Barna legény tanított a csókra. (Párád, 1899) Ti). Párád felé hordja a szél a szénát, Egy vénasszony félti tőlem' a lányát, De éntőlem egy vénasszony se féltse, Úgyse leszek a lánya szeretője. Ez a legény nem aratott a nyáron, Menyecskével heverészett az ágyon, Menyecskével heverészett az ágyon, Reggel kel fel, mint a harmat az ágon. (Párád, 1899) 80. Este van már, késő este, ragyognak a csillagok Ez a legény, barna legény a kapuban andalog. Édesanyám, kedves anyám addig élem világom, Míg ez a legény, barna legény setétbe jár utánnam. (Párád) 160