Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

10. A Tiszának mind a négy szöge bádog, Közepibe fehér hattyú leszállott, Két szárnyával széjjel csapta a habot, Volt szeretőm, volt szeretőm, igaz útra bocsájtott. Márványkőből van a Tisza feneke, Gyönge vagyok babám a szerelemre, Gyöngeségem nem akarom rongálni, Szép a babám, jó a babám, hogy' kell tőle megválni. Ha elindult az a gőzös, hadd menjen, Én utánnam senki se keseregjen. Aki pedig én utánnam kesereg, Az áldja meg, az áldja meg, aki engem teremtett. Béres legény megrakja a szekeret, Közepiből, tetejiből szólítja az ökröket: Cselő, Csákó! Cselő, Kulcsos! Hajsz Virág! A tanyától, a faluig, a babámig meg ne állj! Hársfából van a babám nyoszolyája, Hozzáfekszek, hajlik mind a négy lába, Told be babám nyoszolyádat a falig, Itt maradok, itt maradok kivilágos hajnalig. (Bodony, 1888) 11. Szép a pávának a tolla, aranyos, De még szebb a kan darué, mert habos. Kan darunak sarkát veri a tolla, Árva kislány, kinek nincsen babája. Kinek nincsen szeretője, babája, Menjen kii a zöld erdőbe bújába, írja fel a rezgő nyárfalevélre, Nincsen neki babája, szeretője. (Bodony, 1888) 12. Juhászlegény akart hozzám járni, Kalitkába akart engem zárni, Nem vagyok én gilice madárka, Hogy ő engem kalitkába zárna. (Bodony, 1888) 141