Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

13. Sárga csikó, sárga csengő rajta, Én vagyok az egri tömlöc rabja. Egri tömlöc, jaj de deres annak a fala, Kibe nem aludtam száz éjszaka. Sárgarigó felszállott a fára, Búsul szegény, elhagyta a párja, Engemet is elhagyott hej! az a csapodár, Árva vagyok, mint a rigómadár. Sárgarigó ne szállj fel a fára, Szállj inkább a rózsám ablakára, írok neki olyan szomorú, bús levelet, Verje meg az Isten, ha már nem szeret. <Parád, 1888) 14. Jut eszedbe, jut eszedbe, barna fiú mit mondtál. Mikor engem a kapuba karodba szorítottál, Azt mondtad, hogy majd elveszel, Ha elszántol, ha elvetel, Csárdás betyár megcsaltál. Elszántottál, elvetettél, nem vettél el engemet, Verjen meg a mindenható három Isten tégedet. Elszántottál, elvetettél. Engem itthon felejtettél. Csárdás betyár megcsaltál. Eső helyett harmat esik, kis angyalom megázol. Jere ide szűröm alá, betakarlak, megázol, Nem ver engem meg az eső, Téged ver meg a Teremtő, Amért ilyen álnok vagy. Én te érted álnok betyár megvettem az anyámat, Mert tégedet tartottalak legkedvesebb rózsámnak. De már látom, hogy megcsaltál Nem igaz szerető voltál, Kaszáljon le a halál. (Párád, 1888)