Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

7. Mátra alján kinyílott az ibolya. Ez a kislány, szőke kislány szedi áztat csokorba, Szőke kislány adjál nékem egy csokrot, Nem kívánom tőled ingyen, adok érte száz csókot. Szőke kislány, szőke kislány ki-kiáll a kapuba, Lesi, várja a babáját, de nem jön az, hiába. Ne várd, ne várd, úgysem jön az már máma, Elütötte a tíz órát, zárkózz be a szobába. Mátratetőn, Mátratetőn megérett a szamóca, Valamennyi szőke, barna parádi lány mind csalfa, Esküdözik a legénynek szemébe. Tolmácsolom! barna legény, ne állj vélük beszédbe. (Párád, 1887) 8. Nincsen kedvem, nincsen Mert szeretőm nincsen. Ha szeretőm volna, Kedvem is úgy volna. Édesanyám voltál, Mért nem tanítottál, Gyönge fának ága voltam Mért nem hajlítottál. (Párád, 1887) 9. Ha bemegyek a parádi csárdába Leülök a cseresznyefa lócára, Korcsmárosné dalolja el azt a jót, Nem minden lány érdemli a koszorút. Korcsmárosné kincsem, ángyom, galambom Adja ki a szűrömet az ablakon, Adja ki a darutollas kalapom. Hadd ölelem meg a kedves galambom. Korcsmárosné kincsem, ángyom, galambom, Adja ki a szűrömet az ablakon, Adja ki a göndörszőrű subámat, Hadd takarom be a kedves rózsámat. Korcsmárosné kincsem, ángyom, galambom, Adja ki a csizmámat az ablakon, Adja ki a ráncosszánj csizmámat, Hadd keressem fel a kedves babámat. (Párád, 1887)