Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)
nuknányok" cím alatt a Néprajzi Füzetek 2. számaként jelenik meg Budapesten 1894-ben. Az egyik példányt a szakfolyóiratnak is megküldi ismertetés végett megjegyezvén, hogy az adatokat maga, saját költségén gyűjtötte. 15 A füzetet volt tanára, Herrmann Antal is köszönettel fogadja s elismerő bírálatot ír róla. „Kívánjuk, hogy Istvánffy, aki olyan jóízűen tudott már egy egész kötet palócz mesét elmesélni, lankadatlan kedvvel folytassa palócz tanulmányait. Vidéki tanárember számára a mi kusza társadalmi és nemzetiségi helyzetünkben alig van háládatosabb (nem a honoráriumot értem) és alkalmasabb tudományos és mégis üdítőbb foglalkozás a lokális ethnográphiánál. Kívánatos volna, hogy újabb gyűjtések és dolgozatok felhasználtassanak a Pápai palócz munkájának kiadásánál, így olyan munka jöhetne létre, mely Jankó Jánosnak Kalotaszegi és Torda-aranyosi nagyérdemű könyvei mellett is legkiemelkedőbb néprajzi monográfiánk volna és mintául szolgálhatna e nemben. Vajha a milléneum már készen találná e munkát." 16 Bár a palóc füzetet tizenkét lapban ismertették s a kritika elég kedvező volt, az iskolánál megüresedett igazgatói állás betöltésével tapasztalt méltánytalanság s a környezet sokszor megnyirbálja ambícióit. „De hát az ilyen isten háta mögé rejtett kis városban az ember valóban minden nap egy nótát felejt, önmívelődésre alig van alkalma, nemhogy még írói passiók kielégítése végett forrásmunkákra tehessen szert", — panaszolja. 17 Az átmeneti elkedvetlenedés nem töri meg annyira, hogy munkáját tovább ne folytatná. 1894-ben jelenik meg három néprajzi munkája a szakfolyóiratban, 1895-ben pedig ír a palóc babonákról és gyermekjátékokról s hozzákezd a matyó népélet tanulmányozásához. 1895. júliusában az iskolai szünidő alatt Mezőkövesd, Tárd, Szentistván „község lakosságának, a még ethnográphiailag vajmi kevéssé ismertetett matyóknak népéletét tettem megfigyelésem tárgyává, hogy a régmúlt időknek az a kevés megmaradóit emléke legalább följegyezve maradjon meg, mielőtt az eredetiség zománczát e népről is teljesen lepattogtatná a rohamosan terjedő művelődés" — írja, s terjedelmes tanulmányát „A borsodi matyó nép élete" címen 1896-ban az Ethnográphiában közli. Szerinte a matyók a palócok egyik ága, erre mutat nyelvünk, szokásaik és családszervezetük hasonlósága is. 18 Munkáját a következő évben saját költségén könyvalakban is kiadja s ezt a munkát sajátkezű rajzaival illusztrálja. Már a folyóiratban megjelent művet is jelentőségéhez mérten fogadják s Katona Lajos szerint: „A puszta adatgyűjtésnél jóval több már az a terjedelmes monográfia, amelyben Istvánffy Gyula a borsodi matyó nép életét behatóan és annak minden néprajzdlag érdekes ágára kiterjeszkedőn ismerteti." Igen elismerően nyilatkozik munkájáról Herrmann Antal is. 19 A milléneumi év kedvező a néprajzi kutatás szempontjából. Ez alkalommal nyílik meg az egyes tájegységeket eredeti házakban bemutató milléneumi falu s itt egy eredeti mezőkövesdi és palóc ház is szerepel. A múltszázad végén indul meg „Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben", az egyes tájak ismertetésével foglalkozó könyvsorozat s ennek 1900-ban megjelent Magyarország VI. kötetében az ekkor már 11
