Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

viselőház folyosóján, hogy írni fog nekem a mesék végett, melyekről nagyon hízelgőleg nyilatkozott. — Ilyenformán sem előszó, sem utószó."

8 Említett könyve Mikszáth Kálmán országgyűlési képviselő úrnak, mint a Magyarországi Néprajzi Társaság palócz osztálya szakelőadójának s a „Jó palóczok" koszorús írójának ajánlva jelent meg. Panaszkodik, hogy Mikszáth a meséit agyonhallgatta s bizony a mű kiadása ráfizetéses volt.

9 A kis munkáról azonban a lapok elismerően nyilatkoznak.

10 A alakuló Néprajzi Társaság tagja lesz s az 1890-ben meginduló néprajzi szakfolyóirat első számában „Egy török és egy palócz népmese rokonsága" és „Egy kis adalék a palócz nép babonáihoz" című cikkeivel jelentkezik. Bár a török-palóc népmese rokonságának, illetve eredeztetésének kérdésében kissé elhamarkodottan foglal állást (s erre a mesekutató Katona Lajos azonnal reflektál is), későbbi munkái alapos elmélyültségről tesznek tanúbizonyságot.

11 Lelkes szervezője lapokon keresztül és személyesen is a Társaságnak s továbbra is szorgalmasan gyűjt. 1891. március 15-i levelében azt érdeklődi meg Hermann Antaltól „ ... vájjon nem lehetne-e valahonnan szerezni 50—60 forintot egy kis ethnográphiai tanulmányút költségeinek fedezésére. A nyarat szeretném eltölteni Palócziában, felső Heves és Borsod megyében, csakhogy nincs elegendő fedezetem hozzá. — Vagy ha valahogy ki lehetne csinálni a minisztériumban, hogy menekülhetnék e vad pátriából melegebb tájakra, a „jó palóczok" szomszédságába." 12 Ujabb gyűjtőútjainak eredményeképen jelenik meg még ebben az évben egy cikke „A palóczok barbonczása" címen a Turisták Lapjában s ebben a lapban a későbbi években is szívesen közlik igen alapos táj- és népismertető cikkeit. (A Diósgyőrhámori völgy 1891, 65—76, Juhászélet a liptói havasokon 1892, 375—386, Palócz babonák és temetkezési szokások 1892, 246—248, Az alacsony Tátra hegységei 1895, 40—73.) Az Ethnographiának első évfolyamától kezdve állandó munkatársa, leírja a mátraalji palócok betlehemes játékait, szokásait, babonáit, de nem feledkezik meg környezete szlovák ajkú lakosainak tanulmányozásáról sem s „Felvidéki tót babonák". „Liptómegyei tót babonák" címen adja közre gyűjtéseit.

13 Hogy környezetének tanulmányozásában jobban elmélyedhessen, megtanul szlovákul is. Nyaranként ismét visszatér Borsod és Heves megye palóc népéletét tanulmányozni s tanácsokért, támogatásért sokszor fordul Munkácsi Bernáthoz is. 1894-ben eddigi palóc anyagát külön füzetben is megkívántatják jelentetni s kérik, számoljon be munkásságáról „ .. . Ami pedig a palócz népélet minden irányban való tanulmányozását illeti, arra nézve írhatom, hogy magam is ezt tűztem ki egyelőre czélul, csak a kivitelben akadályoznak sokszor anyagi gondok, mert bizony a minisztérium rólunk, polgári iskolai tanárokról, nem valami fényesen gondoskodott. Hiszen ha a matúra után jobban előrelátó vagyok, bizony-bizony másképp cselekedtem volna. Hanem azért valamit így is fordíthatok e czélra, mert kedvvel tanultam és tanulom megismerni a palócz népi életet. A nyáron szándékom ismét lemenni közéjük." 14 Az ötlet megvalósul s a palócokról írott munkái „Palócz néprajzi ta10