Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)
láshO'Z juthatnék valami nagyobb vidéki városban. Hanemhát úgy veszem észre, hogy én sem burokban születtem." 4 Bár állandóan anyagi gondokkal küzd, s végleges állása sincs, nem mond le néprajzi kutatásáról. Mikor tudomására jut, hogy egy néprajzi folyóirat indul, örömmel ajánlja fel szolgalatait, s gyűjtött anyagát. „A meséket az újonnan meginduló folyóirat részére szívesen megküldöm, csak arra nézve kérem mélyentisztelt Tanár úrnak becses felvilágosítását, hogy milyen módot kövessek a beküldendő mesék leírásánál? Táji kiejtés szerint írjam-e le, avagy rendes ortográphiával lehetőleg szorosan alkalmazkodva a népi kifejezésekhez és szólás mondásokhoz? Szellemi támogatásban szívesen részesítem a lapot, de már anyagi támogatásban nevelői állásom nagyon szerény fizetésénél fogva nem részesíthetem, mert örülni fogok, egész bizalommal megvallva, ha egy nyári nadrágot vehetek rajta, illetve belőle." 5 Állás ügye jó ideig nem oldódik meg. 1888 április 10-én írja Herrmann Antalnak: „Állomásra nincs még kilátásom máig sem! Nem tudom, hogy hová megyek a jövő tanévben. Itt már nevelőre nincs szükség, kis tanítványom a gymnasiumba megy, úgylehet N. Károlyba." 6 A tanár mindent elkövet tanítványa érdekében s bizonyára neki köszönhetjük, hogy Istvánffyt nemsokára Liptószantmiklósra nevezik ki. ,,Kineveztetésem alkalmából küldött szíves gratulációjáért őszinte köszönetemet küldöm. Kíváncsi vagyok rá nagyon, hogyan esett ez tudomására kedves Tanár Ürnak, miután én Budapestre absolute nem írtam meg a két esztendő óta epedve várt véletlen szerencsét. A kinevezés már nem Párádon ért, hanem Nagy Bittsén (Trencsén megye), hova Szabó Feri ajánlatja után szeptember hó 1-én egy magán jellegű polgári fiú iskolához mentem, össze-vissza két hetet töltöttem ott, s a kinevezés folytán ide kellett jönnöm. Helyzetem meglehetős, collégáim igen derék emberek, valamint igazgatónk is páratlan jó. Hetenkint van 21 órám, tanítom a magyar nyelvtant a II. III. IV. osztályban, a latin nyelvtant mind a négyben, s a földrajzot, történelmet a III. osztályban, melynek egyúttal főnöke is vagyok. Collegák 10-en vagyunk — köztünk 3 nő (helyesebben „közülünk"!), én csak a fiú iskolában tanítok. — Iskolánk eléggé látogatott, összesen 145 gyermek látogatja a két iskolát." 7 Lipótszentmiklósi tartózkodása előnyére válik. Hamarosan belekapcsolódik a város társadalmi életébe s nevelői munkája mellett egyre elmélyültebben foglalkozik a néprajzzal. Először Párádon gyűjtött kilenc meséjét szeretné a gyermekek számára 1890. karácsonyára megjelentetni, azt remélvén, hogy ebből némi anyagi haszna is származna. A meséket először volt tanítványainak, a Károlyi gyermekeknek akarta ajánlani {egyik tanítványa a földosztó Károlyi Mihály volt), azonban apjuk halála miatt ezt már nem tudta megvalósítani, így Mikszáthot kérte föl az előszó megírására, „Mikszáth úgy hallgat, mint a hal a vízben;, két rendbeli ajánlott levelemre nem felelt, midőn az előszó megírására fölkértem; majd megküldtem neki díszkötésben a mesék egy példányát, azt sem mondta, félkalap. Pedig megyénk főispánja előtt úgy nyilatkozott a kép9