Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)

— Hun járta' fiam, de mégőszü'té, mióta nem láttalak. — Messze jártam hegyén-veőgyön, orszagba-velágba, de most is nehezen tudtam bégyönnyi ja pusztára, mer' im nézze ja cinege kivágta ja szememet, oszt alyig tudtam mé'ttananyi émmi házaónkot. , — No fiam megettem kényéremnek a jobbját, mos' kereszteltek meg a kemencén, de meég ilyet nem hallottam. (Királd, 1909.) 7. NEMTUDOMK & Mese, mese, mesélek, csak igazat beszélek. Rongyos kunyhó, rongyos ház, aki alszik nem vigyáz. — No ki alszik? — Énse! Énse, János bácsi! — Nohát elmondom nektek Nemtudomkát. Hun vót, hun nem vót, vót egyszer a velágon egy király, annak meg egy szép kis fia, hívták azt mán Miklósnak. És a Király kis Miklós, még alyig vót ölben ülő gyerek, mikor az anyja meghót. Itten a király, hogy ím legyen aki a gyereknek gondját viseli, míg megeszegyesedik, hát másodszor is megházasodott. De az új asszony sehogyse szívelhette a mustohagyereket. Csak anynyira nem, hogy mikor egyszer az asszony meghibádzik,

1 aszondja az ő urának, hogy őt már semmiféle orvos, patyika meg nem orvosítja, csak ha a Miklós fia májából ehetyik. A király annyira szerette a második feleségét, hogy ebbe is beleegyezett. Mondják oszt Király kis Miklósnak is, mit kíván a mustohája. Arra a fiú (aki már akkor ollyan süheder legény vót) azt mondja az édesapjának: — Jól van felséges apám uram, de engedje meg nekem, hogy a kis táltos paripámon mégegyszer, utoljára körülnyargalhassak itt a kastély udvarán, aztán ha megölnek se bánom. Nojó. A király nem ellenezte. Előhozták hát a kis táltos paripát, nyereg, kantár, minden rajta. A király, hercegek, gerófok, bárók mind ott nézték, az udvaron, Király kis Miklós hogy nyargal körül-körül a kastély udvarán. Mikor harmadszor is körülmegy, megsarkantyúzza Miklós a táltost, az meg nekirugaszkogyik, oszt usgyi! kiugrat a kapu tetején, s odakiáltja: — No éldes mostohám, te se esző' a májambul. Nemi is evett, de még a másébul se, mert a táltos lovacska meg úgy megrúgta a nagy kőgombot a kapu tetejibe, hogy az egyvesten egybe leperdült onnat, igényesen a mustohának, oszt úgy mellen ütte, hogy egybe szörnyet halt. Király kis Miklós ment azután a táltoson arra fele, a hun a nap leáll. megbetegszik 217