Istvánffy Gyula: Palóc népköltési gyűjtemény (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 2. Miskolc, 1965)
dozik. Szálltak, szálltak, mint a fecske madár, erdőn, mezőn, varason keresztül, hetedhét ország ellen, de senkise látta őket. Harmadnapra elérnek ők egy királyi várashoz. A varason kivel a táltos lovacska leszáll a földre, szépen, csendesen, mint a pacsirta madár, aztán megáll egy nagy topolyafa töviben, s így szól emberi hangon: — No édes kis gazdám, Miklós, szállj le a nyeregből ottég la! azon a nagy hegyen van a király aranyos, gyémántos palotája, erigy te oda, aztán se szó, se beszéd, lopakodjál be a konyhára, feküdj ott be a hamu helyibe, oszt akármit kérdenek tüled, mindig csak azt feleld: Nem tudom. Az ezüst zablát meg tedd a zsebedbe, ha szókséged lesz rám, rázd meg, egybe ott termek segítségedre. No jó, elbúcsúzott hát Király kis Miklós a táltos lovától, a zablát zsebre vágta, ő maga meg egy ringyes-rongyos gyerekké lett, s ment egyenesen a királyi kastélyba. Ahogy beér a kapun, hát látja, hogy az udvar egyik szögibe, két nagy fene fehér kutya ott marakogyik valamin. Felkap egy nagy követ (az is színarany volt), közzéjük vágja, arra a két kutya megihed, szétugrik. Ahogy elszaladnak, akkor látja Király kis Miklós, hogy nem egyeben, egy nagy büdös százrétű pacalon kaptak össze. No, gondolta magába, ez is jó lesz a ruhámhoz. Fogta a pacalt a fejébe nyomta, azzal belopakodott a királyi konyhába, ott befeküdt a hamu helyibe, még meg is hempergett benne. Egyszer csak jön a cseléd, hogy majd tüzet rak az ebédhez, hát a kemence szögibe ott látja a piszkos, rongyos gyereket. Ihettyibe nagyot sipakogyik, s egybe hívja a szakácsot. Itten a szakács is, a szolgáló is, meg a többi cseléd is fogtomra veszik a gyereket, hogy ki s ki, honnat gyütt, mit akar, vallja ki? De Király kis Miklós csak annyit mondott: Nem tudom. Akárhogy kérdezték, akárhogy faggatták, mindenre azt felelte: Nem tudom. Jelentik a királynénak, az is egybe lemegy a két kislányával a konyhába. De ha kérdik, nekik is csak annyit mond: Nem tudom. A királyné szentül azt hitte, hogy amollyan hőbölygős, 2 bohontos 3 gyerekkel van dolga, megparancsolja hát a szakácsnak is, meg a cselédeknek is, hogy a gyereknek ne legyen semmi bántódása, hagyják a konyhában. Ha egyébre nem, jó lesz majd vizet húzni, söprögetni, fát, mit hozni. Ügy is volt. Király kis Miklós ott maradt a királyi konyhán, ollyan mindenesnek. Hívták aztán őt „Nemtudomká"-nak. Kerül fordul az idő, a király két lánya felcseperedik. Lettek azok olyan szépek, hogy amióta világ, ollyan a földön még sohse vót, sohse lesz. A nagyobbikat hamarosan férjhez is kérték. Egy másik király fia cserélt vele kendőt. Itten mikor az esküdő napja elérkezik, felkészei a násznép, elmegy a templomba. A teméntelen nép pegyid ott állt a királyi kastélytól a templomig két oldalt, de csak ollyan sűrűn, hogy a lábuk közt egy kis egér nem nagy, de még az se bújhatott volna keresztül. Inas, cseléd, 2. hőbörtös 3. bolondos, féleszű 218
