Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hajdú Ildikó: Miskolc kiépülése a 20. században
Miskolc kiépülése a 20. században 73 A terv hiánya, illetve az egyre erőteljesebbé váló szociális problémák ösztönözték a Gencsi Samu (1853— 1919) ügyvéd, városi politikus elképzeléseit tartalmazó Miskolcz város jövője című tanulmánykötet megszületését 1906-ban (Gencsi 1906). Érdekessége, hogy „külső szemlélőként” sokkal inkább a városban élők, a társadalom szociális igényeit foglalta össze, és tett javaslatokat városi közlekedési struktúrák vagy épp az életet könynyebbé, kellemesebbé tevő intézmények, helyszínek kialakítására, amelyek már nem is a városrendezés, sokkal inkább a városfejlesztés területét érintették. A lakályosságot, kellemes tartózkodást biztosító intézmények mellett közterek, vásárcsarnokok, vámház, új iskolák létesítését szorgalmazta. Nem hagyhatók említés nélkül azok a javaslatai sem, amelyek népkonyhák, melegedőhelyek felállítását sürgették, vagy épp „a Gordonnak ^eg-^ugos köbökkel össze-vissza hasogatott területéneИ, (Gencsi 1906, 62) rendezésére irányultak. Azonban Gencsi elképzelései is csak javaslatok maradtak, s az időszakot, mint „meghiúsult álmoü’ korszakát emlegették később (Somorjai 2005,199). Szentpáli István — Gencsi szociális alapú városfejlesztési elképzeléseivel ellentétben — sokkal inkább a gazdaság erősödésében látta azokat a tényezőket, amelyek a város fejlődését elősegíthetik. Míg Gencsi javaslatai elsősorban az aktuálisan fennálló problémák időszakos kezelésének tekinthetők, addig Szentpáli az ipar fejlesztésével hosszú távú, stabil megoldási stratégia kidolgozására törekedett.10 Az új gyárak mellett a Diósgyőrhöz tartozó Vasgyár felé is egyre erőteljesebben kapcsolódott. Újabb szállodák, iskolák, mint a kereskedelem erősítését szolgáló kereskedelmi szakközépiskola épültek, valamint ezek mellett a város mindennapi működéséhez és a közellátáshoz nélkülözhetetlen szolgáltatásokat, termékeket nyújtó üzemek, gyárak újabb sora jött létre, így a szeméttelep, valamint a szemét elégetéséből termelődő energiát felhasználó jéggyár.11 A tényleges változásokra Miskolc önállóvá válásáig, 1909-ig kellett várni. Ez lett Szentpáli legnagyobb eredménye pályafutásában. Bár a kérdés már a 19. század utolsó harmada óta foglalkoztatta a település vezetőit, mégis csak több évtizeddel később forrta ki magát. 10 Polgármestersége idején sokat tett az ipar és a kereskedelem fejlesztéséért. 1903-ban támogatásával alakult meg az Iparoskor és kapott új épületet az Iparkamara. A város ekkor vásárolta meg a Martin-féle birtokot is, mint egy újabb ipari terület leendő helyszínét (Lehoczky 1978,15). 11 Időrendben áttekintve: 1907-ben a jéggyár és a városi szemétégető, majd 1908-1909-ben a Kereskedelmi Szakiskola (ma Berzeviczy Gergely Két Tanítási Nyelvű Közgazdasági Szakközépiskola) épült meg. A törvényhatósági jog megszerzése révén Miskolc végre elszakadt a megyei közigazgatástól és ezzel megadatott a város vezetőinek az önálló döntés joga. NAGY-MISKOLC GONDOLATA Az önállóság megszerzésével együtt ismét megjelent a város politikai gondolkodásában „Nagy-Miskolc” gondolata. Vagyis „hogy Miskolc valaha is Nagy-Miskolccá fejlődhessék, annak a törekvésnek úgyszólván alapfiltétele volt az önállósítás bekövetkezése. Amíg a város a megye gyámsága alatt állott, egységes városrendezési program nem érvényesülhetett, mert a vármegye urainak nézőpontja sok esetben különbözött a város vezetőségének álláspontjától. A vármegye érdeke nem volt mindig összeegyeztethető a város érdekeivel, ezért voltak Borsod vármegye miskolci vezetői ellene Miskolc önállósági törekvéseinek. [...] Évszázados vágy ment teljesedésbe Miskolcnak az önállóság elnyerésével és ez az időpont az amikortól a város vezetői komolyan foglalkozhattak Nagy-Miskolc kiépítésének grandiózus elgondolásával, terveivel” (Halmay—Leszih 1929). A város vezetése a környező településekkel való egybeolvadásban látta a fejlődés egyik legfontosabb tényezőjét. 1909-re már Miskolc részévé vált Mindszent települése12 és a vasútnak köszönhetően is fejlődő város a múlt század utolsó harmadában létrehozta a MAV-telepet. Nem sokkal később Hejőcsaba felé is meghoszszabbították a villamosközlekedést, mind szorosabb gazdasági kapcsolatot építve ki a településsel. Ennek érdekében 1908-ban életre hívták a hejőcsabai új lakótelepet, majd 1910-ben a Népkert mellett, az Erzsébet kórházig terjedő részen indult meg egy új telep építése az Egri Agrár Takarékpénztár létesítésében.13 Részben az összeolvadás gondolata is motiválta a villamosvasút Diósgyőrig tartó vonalának megépítését. Miskolc intenzíven törekedett a Vasgyár, ezen különösen fontos gazdasági egység és település megszerzésére, ahova rengeteg helyi munkás járt dolgozni. Bár az egyesítés gondolata mindvégig foglalkoztatta a város vezetését, annak megvalósításáig még hosszú évtizedeket kellett várni. Mindeközben konstans módon fennállt a területhiány mint égető probléma. Súlyosságát mutatja Herman Ottó fennmaradt felmérése is, amely szerint 12 Még 1880-ban vált Miskolc közigazgatási részévé Mindszent. Ekkorra a két település gyakorlatilag egybeépült, illetve Miskolc Mindszenten túl Hejőcsaba felé is elkezdett terjeszkedni. 13 Ezt a telepet nevezték Agrár-telepnek. A mindszenti katolikus plébánia tulajdonát képező ingatlant az Egri Takarékpénztár vásárolta meg és parcellázta fel (Thurzó XII, 1966—67,135).
