Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Hajdú Ildikó: Miskolc kiépülése a 20. században
74 Hajdú Ildikó annak ellenére, hogy Miskolcon a 20. század első évtizedében, a világháború idejéig zajló építkezések14 egy lendületesen fejlődő város képét mutatják, valójában a dinamizmus mögött emberi tragédiák, nehéz sorsok sora húzódott meg. Bár az ipar és kereskedelem lendülete emberek ezreit vonzotta mindenfelől, az még korántsem garantálta, hogy találnak maguknak munkát és lakóhelyet. Rengeteg ember élt a 19—20. század fordulóján pince- és barlanglakásokban, amire Herman Ottó is felhívta az alispán figyelmét. Felmérést végzett a megye területén, és pontos számadatokban adta meg azon népcsoport nagyságát, amely ilyen lakásokra szorul. 1910-ben Lippay Béla is írt erről: „...A várost ésgak és dél felől környező dombokon és a% Avashegy számos pincéi közt pinceborhá^akból átalakított és részben a hegy sziklájában fekvő barlangszerű lakóházakat is láthatunk (Danivölgy, Mélyvölgy, Tetemvári sorok, Bedegvölgy, Bábonyi bérc sor stb.). Tizeket a legszegényebb néposztály lakja, mely a rendes lakóház költségeinek terhét viselni nem bírván, a hatóság időleges használatijogot engedélyezett, nehogy a lakók Amerikába költözzenek” (Lippay 1910, 44). Mindezek mellett dr. Nagy Ferenc (1880-1937), 1912-től Miskolc új polgármestere azzal is tisztában volt, hogy a város szerkezetéből adódó nehézségek hátráltatják a közlekedés rendezését is. Tervei között ezért első helyen szerepelt a Széchenyi utca meghosszabbítása a sertésvásár területén keresztül a Gőzmalomig, majd tovább a tüzérlaktanyáig. Elképzeléseit székfoglalójában, 1912-ben is kifejtette. Mégis még hosszú éveknek kellett eltelnie, amíg sikerült megvalósítani. S ahogy számos alkalommal, ez esetben is komoly vitákat generált a közgyűlésben, ahol néha még „...olyan képviselők is szavaztak az új utcanyitás, azpz a szabályozás ellen, akik az új építészeti szakosztály tagjai és így az önmaguk alkotta szabályzatot szavazták le ez alkalommal?’15 14 Újabb és újabb építkezések zajlanak a városban, egészen a világháborúig. A következő években befejeződik a Búza téri görögkatolikus templom, zajlik a csatornázás és a vízvezeték-hálózat kiépítése, felépül a Pénzügyi Palota, majd a Hitelintézeti Palota és további gyárakat alapítanak. (1912-ben megalapítják a Fried Gépgyárat, 1913-ban a téglagyárat, valamint a Deichsel A. Magyar Acéldrót-, Drót-, Kötél- és Drótárugyár Rt-t.) A kertes házak telepei mellett megjelennek a bérházak is Miskolcon. Sorra épülnek elszórtan a város szerkezetében bérpaloták és bérházak, amelyek átalakítják a városképet. Az iparban és a kereskedelemben felhalmozódó tőke így mindinkább a biztos befektetésnek számító bérházépítésben jelenik meg (Lehoczky 1978, 8—9). Minél közelebb vannak azonban a háború évei, annál több nehézséggel kell szembenéznie mind a városnak, mind az itt élőknek. Az országos gazdasági válság, a világháború előszele és a belpolitikai zűrzavar „mm kedvezett Miskolc álmai megvalósulásának'' (Dobrossy-Olajos 2003,182). 15 Zsadányi Guidó hagyatéka. HÓM HTD 2014.22.1. A várost 1912 és 1917 kÖ2Ött vezető polgármester feladatai a háború kitörésével azonban teljesen átalakultak. A városrendezés helyett elsősorban a szociális nehézségek megoldására kellett koncentrálnia és legfontosabb feladata a közélelmezés, közegészségügy és közbiztonság megoldása lett.16 Egyre több gyár, üzem és kereskedelmi üzlet zárt be és bocsátotta el alkalmazottait. A munkanélküliség csökkentése érdekében dr. Nagy Ferenc polgármester közmunkaprogramokat indított és megkezdődött Miskolc utcakövezése, burkolása. A világháború elhúzódásával pedig még jelentősebb problémákkal kellett a város vezetésének szembenéznie. 1914 decemberében a sajtó már arról számol be, hogy „a város Zsúfolt. A sorozások, a sebesültek, a bevitt újoncok és népfelkelők hozzátartozói révén a fél vármegye Miskolcon tanyázik. Minden szálloda, és a legtöbb magánház He van menekültekkel, úgyhogy a város területén 15-18000 idegen tartózkodik állandóan, közöttük jópár ezerre tehető a menekültek száma” (Thurzó XII, 1966-1967,17). A háború megszűnése után nehezen állt vissza az élet Miskolcon is, hiába választotta meg a város azt a polgármestert, Szentpáli Istvánt, akiben bízott, és aki a háború előtti évtizedben már bizonyított. A gazdaság összeomlása, a megváltozott földrajzi környezetben Miskolc új társadalmi, gazdasági és politikai szerepének 16 Az építkezések kizárólag olyan intézmények felállítására korlátozódtak, amelyek a gazdasági nehézségek enyhítésére, a társadalmi problémák megoldására törekedtek. Ezekben az években alapították a Városi Közélelmezési Vállalatot, a kenyérgyárat, a húsüzemet és a tejüzemet. Mellettük népkonyhák, árvaházak létesülnek, hiszen olyan új társadalmi csoportok jelentek meg, amelyek korábban ismeretlenek voltak. Megnőtt a hadi özvegyek, hadirokkantak és hadiárvák száma, akik a háború révén olyan helyzetbe kerültek, amelyet önerőből, a hadiállapotok közepette képtelenek voltak megoldani. Komolyan súlyosbította helyzetüket a piacokon tapasztalható áruhiány és az ezzel járó áremelkedés. Már 1914-ben, nem sokkal a háború kitörését követően arról írtak, hogy „a városi népkonyha is nagyüzembe kezd. Eddig csak a szegényeknek adott ebédet. Most a szegények száma mérhetetlenülfelszökött” (Thurzó XII, 1966—1967, 12). Az elszegényedés mellett, azzal párhuzamosan az egészségügyi helyzet is drasztikus romlásnak indult. A hiányos táplálkozás miatt a városban élők szervezete mindinkább legyengült, nőtt a fertőzésveszély. Szinte el sem mentek az első vonatok a frontra a katonákkal, már hozták is azokat, akik a hadszíntéren megsérültek vagy elkapták az ott pusztító kolerát. A sebesült és kolerás katonák ápolására a Sajó partján barakk-kórház és az Erzsébet kórházban járványkórház épült. Mindkettő különösen fontos volt a háború évei alatt. A Sajó partján 49 barakkot építettek, ahol 3200 sebesült katonát tudtak fogadni, míg a kolerás, fertőző katonákat 14 elkülönített barakkban helyezték el. Az állomásról közvetlenül ide szállították a betegeket egylóvonatú, keskeny nyomtávú vasúton, amelyet külön ezzel a céllal építettek meg. A legsúlyosabb években végül összesen 93 barakk állt a területen, ahol közel 6000 embert tudtak ellátni (Dobrossy 1995, 32).
