Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Bodovics Éva: Város a Szinva két partján. Miskolc és a természetes vizek kapcsolata
62 Bodovics Eva mennyiségben vonta ki a vizet a mederből, hogy azzal súlyos károkat okozott az alsóbb részeken található vízfogyasztóknak.16 Ilyen vitás esetről a Szinva felső szakaszán van csak tudomásunk; az alsón, ahol a városszélen szintén voltak nagyobb, mezőgazdaságilag hasznosított területek, nem tudunk ilyenről, talán mert ott már senkinek sem okozott károkat a túlzott vízfogyasztás. Különösen a Szinván legfelül elhelyezkedő malom bérlője nehezményezte, hogy annyian használják a patak vizét, hogy a malma számára szinte alig marad.17 Az elmondottakból nemcsak az látszik, hogy sokaknak megélhetésük egyedüli biztosítéka volt a víz, hanem az is, hogy ezek az emberek egymástól függtek, s fennmaradásuk érdekében szoros együttműködésre kényszerültek. Ez az együttműködés azonban nagyon sérülékeny volt, a legkisebb vélt vagy valós érdeksérelem is nagy konfliktusokat eredményezett, amelyben mint félig-meddig külső fél, a város próbált igazságot tenni hatalmánál fogva. A SZINVA MINT A KIKAPCSOLÓDÁS FORRÁSA A Szinva vize azonban több volt, mint pusztán gazdasági erőforrás. Ez a kis patak számos rekreációs lehetőséget is kínált a városlakók számára. A nagy vízfelhasználók közé tartoztak a fürdők, melyek egy része a városi zsidóság számára rituális célokat szolgált, egy részük viszont mindenki által látogatható volt. Korszakunkban a források két zsidó fürdőt említenek; egyet a Nagy Hunyad utcában, az ún. sárga fürdőt, és egy másikat, amelyet a hitközség szefárd ága építtetett a mai Szinvapark helyén, miután kiváltak a zsidó közösségből.18 Sajnos a sárga fürdőről nevén és elhelyezkedésén kívül — ami miatt árvízvédelmi szempontból fontos szerepe volt19 — 16 MNL BAZMLIV. 1902/c. 129/1878. 17 Eichinger József, a Király malom bérlője a bérleti díj egy részének elengedését és magát a bérlet alól felmenteni kéri, hivatkozva a malom vízhiány miatti keresetképtelenségére, amely elsősorban a diósgyőri vasgyárnak, másrészt az uszoda és a korcsolyázó, Zürich János serfőzőmester jégkészítő gödre, valamint a kerttulajdonosok vízfogyasztásának köszönhető, akik valamennyien a malomárok vizét használják, holott annak kialakításához és fenntartásához nem járultak, járulnak hozzá. MNL BAZML IV. 1902/c. 27/1878. 18 A szefárd hitközség saját imaháza és fürdője 1882-ben készült el. MNL BAZML IV. 1905/b. 48/1882. 19 A fürdő melletti zúgó felnyitása áradás idején létfontosságú volt a város védelme szempontjából, ezért elrendelték, hogy a zúgó kulcsából legyen egy példány a sárga fürdő tulajdonosánál, egy a közeli malom molnárjánál, egy pedig a rendőrségen. lényegében mást nem tudunk. A másik, 1882-ben épült fürdőnek viszont megmaradtak a tervei, és az újsághirdetések szerint később közfürdőként is üzemelt. Ezek a fürdők nem közvetlenül a Szinva főmedréből nyerték a vizet, hanem inkább a malomárokból és a Pecéből; talán így próbáltak tiszta vízhez jutni, amit aztán visszaengedtek a patakba. 1875-ben épült meg a város egyeden uszodája, amely télen — jó üzleti érzékről tanúskodva — korcsolyapályaként üzemelhetett.20 Bár a közelség áldásos volt, hiszen így már nem kellett egészen Tapolcáig kikocsikázniuk azoknak, akik fürdeni és/vagy úszni kívántak, ugyanakkor a víz minősége — ha kezdetben nem is, de később — hagyott némi kívánnivalót maga után.21 Szerencsére a rákövetkező évben, a tulajdonosváltás után a probléma is megoldódott.22 Mivel az uszoda a város felső részén volt, s ráadásul tetemes mennyiségű vizet fogyasztott napról napra, sejteni lehetett, hogy a többi vízfogyasztó nem osztotta a lakosság örömét. 1878 júliusában a városi tiszti ügyész felszólítást küldött a tulajdonosnak, Schack Antalné sz. Martin Máriának, mihelyt az megnyitotta az uszodát, mert az sértette a város tulajdonában lévő Király malom érdekét.23 A SZINVA MINT VESZÉLYFORRÁS A sokfajta vízhasználati módból következik, hogy egy esetleges áradás alkalmával sokan károsodtak, ráadásul a számtalanszor nem megfelelőnek minősülő vízhasználat csak tovább súlyosbította a veszélyt. A források arra utalnak, hogy a lakosság többnyire tisztában volt azzal, hogy az év mely részében számíthatnak áradásra, de hegyi patak jellegénél fogva a Szinva váratlanul is kiönthetett. Eddigi kutatásaimból az látszik, hogy a város együtt tudott élni a veszélyhelyzettel, s az áradások után képes volt helyreállítani a károkat (Bodovics 2014; 20 A forrásokból nem derül ki, hogy az uszodát használták-e télen korcsolyázásra, vagy volt mellette egy különálló korcsolyapálya is. Borsod, 1875. jún. 24. 5. MNL BAZML IV. 1905/a. 551/1875. 21 ,JSiem akarunk ártalmára lenni a hűsítő intézménynek, de e% alkalomból még sem tartjuk feleslegesnek megjegyezni, hogy a tulajdonos részéről úgy, mint a hatóság részéről több gondot kellene reá fordítani, mert a mostam állapotában ott mindent el lehet érni, csak üdülést és tisztaságot nem. Szerkezete a víznek lefolyást csak igen kis mértékben enged, minél fogva az megbűzhödik és tisztátalanná lesz ~ Sajnos, hogy igy van, de inkább semmi se legyen, mint ilyen, ho! könnyen ragályok fészkévé lehet a hosszasan állót vízi' Borsod, 1884. júl. 9. 3. 22 Borsod, 1885. jún. 18. 3. 23 MNL BAZML IV. 1902/c. 129/1878.; MNL BAZML IV. 1905/c. 3246/1878.
