Tóth Arnold (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 57. (Miskolc, 2018)
Tanulmányok Miskolc várostörténetéből - Bodovics Éva: Város a Szinva két partján. Miskolc és a természetes vizek kapcsolata
60 Bodovics Éva 1. kép. Adlet Károly által készített Miskolc térkép (1884); a körök a malmokat jelölik Fig. 1. Map of Miskolc (Károly Adler, 1884); mills marked by rírcles ellenére a történeti források szerint régóta építettek a helyiek több malmot is a kicsinyke patakra. A malomtartás joga jelentős kiváltságnak számított a középkorban, hiszen a tulajdonos számára a megélhetést jelentette, s számottevő bevételi forrás is volt. A miskolci malmokra vonatkozóan a 14. századból rendelkezünk először forrással (Gyulai 1996; 1998). Ebben az időben a városban három jelentős malom működött a Szinván (a Herczeg-Kovács-féle malom, a papmalom és a pálos malom), amelyek amellett, hogy a helyi gazdaság meghatározó elemeiként funkcionáltak, egyúttal „fontos topográfiaipontok voltak, hiszen a két szélső egyben a város lakott végén állt, egyház malma pedig éppen a város közepén, így a Sfinva két részre osfiásával sfin te térbeli ritmust, viszonyítási pontokat vittek a város belterületének topográfiájába” (Gyulai 1996,216). A kora újkorra számuk hétre bővült (Gyulai 1998, 142-148). Ha megvizsgáljuk azt a kevés számú térképet, amely fennmaradt Miskolcról, s összevetjük az írásos forrásokkal, akkor észrevehetjük, hogy a malmok helye lényegében nem változott az évszázadok során — csupán tulajdonosaik cserélődtek. A 19. század második felében összesen nyolc malom működött a Szinván, mint láncra fűzött gyöngyszemek sorakoztak egymás után (/. kép). Közülük mindössze egy volt a város kezében a vizsgált korszak elején (Városmalom), egy a református egyház tulajdonában (Papmalom), kettő a Munkácsi Püspökség tulajdonában (Kis és Vágó malom), a többi pedig magánkézben. Míg az utóbbiak az őrlésből szerezték bevételüket, addig a város, a református egyház és a Munkácsi Püspökség is inkább bérbe adta a malmot.8 A malmok között egyaránt voltak lisztelőmalmok (gabonaőrlő malmok) és más iparágak által hasznosított (például gubacsapó vagy cser- és kendertörő) malmok is. Ezek általában nem jelentettek külön malmot, hanem a lisztelőmalmokhoz csadakoztak. A malmok nem csupán a gazdaság meghatározó szereplői voltak, hanem méretüknél és elhelyezkedésüknél fogva a városkép központi elemei is. Az olyan városok esetében, ahol a vízfolyás a település szélén halad, a malmok sem szerves részei a látképnek — s mellesleg kevesebb veszélyt is jelentenek a településre, és a terjeszkedést sem gátolják. Miskolcon, ha a Szinva nem is, de a rá települt malmok viszonyítási pontokként szolgáltak a tájékozódásban. Az emberek nap mint nap látták őket nem csupán azért, mert a város közepén voltak, hanem azért is, mert gyakorta a malomhoz kapcsolódó hidat használták a Szinván való átkelésre. Ez sokszor konfliktushoz vezetett, mivel nem volt egyértelmű, hogy csak a malomtulajdonos vagy más is használhatja-e a hidat. 8 Egy vitás ügy kapcsán az is kiderül, hogy mire fordítja a református egyház a malom jövedelmét. Amikor ugyanis a város végrehajtási zár alá veszi a Papmalom haszonbérét, mert az egyház nem hajlandó a zúgó helyreállítási költségéhez hozzájárulni, az egyház azzal az indokkal kéri a zárolás feloldását, hogy „a malom jövedelme nem as; egyházpénztárát, hanem kizárólag a lelkészeket és tanárokat ИШГ MNL BAZML 1905/b. 1093/1881.
