Szolyák Péter - Csengeri Piroska (szerk.): A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 56. (Miskolc, 2017)
Történettudomány - Hajdú Ildikó: Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében
Száz év a hegyaljai szövetkezetek életében 215 A hercegkúti szövetkezet példája emellett felhívja a figyelmet a belső szolidaritás, az integráció szerepére is. Amennyiben ezeket a belső nehézségeket áthidalta, gazdasági cselekvését a külső tényezők felé kell fordítania. Igazodniuk kell más gazdasági szereplők cselekvéseihez, és magához a piachoz. Annak változásaira reflektálva kell kialakítaniuk működési, termelési stratégiájukat. Annak ellenére, hogy a szövetkezetek megreformálták szervezeti felépítésüket, működésüket, illetve korlátozták a kollektív javakat előállító és azt élvező tagok számát, a megszűnések továbbra is magas aránya további külső és belső tényezők létére utal, amelyek a szervezetek tevékenységét és hatékonyságát hátráltatják. Az 1990-es években alapított régi vagy új szövetkezetek szinte mindegyike megszűnt felszámolással vagy végelszámolással az ezredfordulóra. A SZÖVETKEZETEK NEGYEDIK KORSZAKA: AZ EZREDFORDULÓ A szövetkezés lehetőséget jelent a kisüzemek gazdasági fenntartásához. Segíti működésüket, ahogy Európa számos országában szervezi a kisebb szőlőgazdaságokat. Az Európai Unióban 1998-ban a mezőgazdaságban kb. 33 ezer szövetkezeti vállalkozás működött, az összes aktív mezőgazdasági dolgozó kb. 80 százalékát tömörítve (Sümegi 2002, 5). A kistermelők számára, akiknek a feldolgozás vagy értékesítés gazdaságilag nem fenntartható, a szövetkezeti együttműködés reális alternatívát jelent. Alátámasztják ezt tudományos vizsgálatok, de megfogalmazódik az igény a termelők és a politika oldaláról is: Pedig ha a^ok akkor megmaradtak volna, akkor most nem volna semmi probléma. Azóta csodálatosan vagyonosodhatott volna egy ilyen szakcsoport. A termelőnek meg semmi gondja nem volna, csak megtermelje a termését, gondozza meg leszüretelje, a többi meg a szakcsoport vezetőségének lenne a jeladata. Ennyi. Ez ha működne, működne már vágj 30 éve. De hát ugye szétverték, nem megy. Most meg már nincs ember, akit ebbe bele lehetne húzni. Ahol ezjól szűnt meg, mert valami miatt muszáj volt megszjínnie, ott most gyorsan összeálltak, mert látták a lehetőséget. Az}, hogy lehet bármilyen módon értékesíteni, hogy ha együtt vagyunk. Akkor együtt képviseljük, és nagy mennyiséggel piachoz tudunk jutni. Állami meg európai uniós támogatásokat tudunk közösen igénybe venni.26 Ennek az igénynek a materializálódásaként lehet tekinteni az ezredfordulót követő újabb szerveződési tendenciát is. 2000 és 2003 között a szövetkezetek alapításának újabb hulláma indult meg. Jellemzőjük, hogy már nem a privatizáció által generálódott anyagi és társadalmi tőkére, illetve állami támogatásra építve alakultak, hanem a tagok önerőből szervezték meg azokat. A gazdasági együttműködés ezen újabb hulláma mutatja, hogy megerősödtek a társadalmi, gazdasági kapcsolatok, illetve növekedett a kollektív cselekvés iránti motiváció. Ezzel párhuzamosan csökkent az az érzelmi, ideológiai negatív attitűd, amely a szövetkezetek rendszerváltás utáni évtizedeit jellemezte. A tagok ugyanakkor új pénzforrásokat is be tudtak vonni a megalapítás és fenntartás folyamatába. Gazdasági tevékenységük és versenyképességük erősítését az Európai Unió által adott támogatások, az operatív programokhoz benyújtható pályázatok révén igyekeztek elérni. Működési, kommunikációs stratégiájukban megjelenik egy új elem: a vállalkozásokhoz, vállalatokhoz hasonlóan gyakran önálló arculat kialakítására törekednek. Ezek között lehet példaként megemlíteni a rátkai Első Tokaj-hegyaljai Borkultúra Termelő, Értékesítő és Szolgáltató Pinceszövetkezetet, amely a tradíciók megőrzését és a minél jobb minőség elérését tűzte ki célul. A pinceszövetkezet a hagyományok elsődlegességét hangsúlyozta: „szövetkezetünk tehát olyan magánszemélyek egyesülése, akik nem a borból akarnak megélni, ezért megengedhetik maguknak az évszázados, manufakturális technológia betartását.” A szövegből ugyanakkor az is kiderül, hogy elsősorban nem a kistermelőket egyesítette, hanem azokat a termelőket, akik más gazdasági bevételi forrásokkal is rendelkeztek. A hercegkúti szövetkezetek ezzel szemben a település termelői számára kívántak közvetítői, segítő támogatást nyújtani: „A szövetkezetünk alapszabályában rögzített fő tevékenységi köre a bortermelés. A tokaji zárt borvidéken a Tokaj Kereskedőház Rt-t követően a második legnagyobb szőlőfelvásárlónak számít, borászati tevékenységünkhöz az alapanyagot felvásárlással biztosítjuk, főként a tagok irányított szőlőtermesztési technológia által gondosan művelt magántermelői parcelláiról. A községben élő mintegy 800 helyi lakos zöme jövedelmük kiegészítése, megélhetésük biztosítása érdekében szőlőtermeléssel foglalkozik, szinte minden családnak vannak szőlőterületei. Mivel a családok nagy részében található szövetkezeti tag, a vállalkozás fontos feladatának tekinti a helyi lakosok által termelt - megfelelő minőségű — szőlőtermés felvásárlását.”27 Alapításukra már egy gazdaságilag, politikailag viszonylag kiforrott időszakban került sor. Azonban az új törekvések, az egyedi arculat és célkitűzések sem 27 Arany Sárfehcr Szőlő- és Bortermelők Szövetkezete honlapja: http://www.aranysarfeher.hu/ 26 SS040710TC, 2004.
